2011. május 29., vasárnap

Offbeat szórakoztatás

A 21. századi gyerek, kérem szépen, nem lacafacázik. 8 hónaposan az internetkábelt használja rágókának és frankón csetel a nagyszülőkkel (babanyelven, nyilván), hamarabb mondja, hogy "Blackberry" mint hogy "autó", és kitépi az apja kezéből az iPad2-t. Dani egyértelműen az apja fia, bolondul a kütyükért. És, igazság szerint, a korához képest nagyon profin használja őket. Én kevésbé lelkesedem a kütyükért - általában is, és a 2,5 éves vonatkozásában is: egyrészt, mert bármennyire ügyes is, iszonyúan kell lesni, hogy mit állít át és be (az én telefonomnak olyan funkcióit tudja előbányászni, amikről nem is tudtam, hogy léteznek), mit töröl ki, nyom meg, stb. Másrészt, mert a képernyő önmagában, és a kütyük funkciói is olyan stimulációt jelentenek, ami neki még túl sok. Ezt mondják a hozzáértők - és ami ennél sokkal fontosabb, ezt mutatja a saját, anyai tapasztalatom is. Ha túl sok "kütyü-benyomás" éri, Dani kezelhetetlenné válik: hisztizni kezd, nyávog, tekereg, semmi nem jó neki, egyértelműen túlpörög.
Mit lehet ilyenkor tenni? Én igyekszem limitálni a napi kütyübevitelt. Kb. tíz perc mozgóképet bír a srác (ez egy hosszú vagy két rövid Thomas-nak, vagy egy Sam a tűzoltó-nak felel meg), és az a szabály, hogy "tévét" (számítógépen, nyilván, a 21. században vagyunk, vagy mi) csak reggeli után nézhet. Most, hogy van iPad2, annak használatát is napi tíz percre lőttem be, meglátjuk, működik-e. Eddig nincs is gond, mivel az anyai példamutatás aládolgozik a nevelési elveknek (nem is emlékszem már, mikor néztem utoljára tévét, és nem is hiányzik, az iPad-et pedig jópofa játéknak tartom, de egyelőre nem fog meg ennél jobban). A napi általános célú számítógéphasználattal már van egy kis gond: helyzetemből adódóan szinte mindent így intézek (tudnék intézni): munkát, társadalmi életet, családi kapcsolattartást, még a vásárlások egy részét is. Magyarul, ha van egy szusszanásnyi időm, rohanok a gép elé. És ez az a dolog, amiben a kicsik nem tudnak részt venni (szemben a házimunkával). Gyerekek mit látnak: a mama folyton a szeren lóg, állandóan onnan kell elvontatni, hogy játsszon már velünk is. Csapdahelyzet.
Na meg a kísértés is nagy. Amíg ugyanis monitort bámul, nem nyaggat sem engem (lehet mosogatni, teregetni, rendet rakni!), sem a tesóját (lehet mosogatni, teregetni, rendet rakni). Sokszor könnyebb lenne odaragasztani Thomas, vagy legújabb szerelme, Po, a kung-fu panda elé (mely rajzfilmet csak szigorúan cenzúrázott, vágott változatban nézhet, de ez nem zavarja). Én egyelőre kitartok - már csak azért is, mert nekem sem hiányzik oly nagyon a képernyő. Hogy meddig tartható ez az állapot, azt nem tudom. Dávid a napokban nyálba fojtotta a Blackberryt...