2012. június 14., csütörtök

Karrierista anya munkát keres

Az úgy voooolt... hogy amikor a zapjuk munkát kapott itt a ködös (de leginkább esős és hideg) Albionban, a karrierista anya (aka én) kénytelen volt feladni az otthoni (magyarországi) karrierjét. Az már az én döntésem volt, hogy nem keresek egyből állást, hanem először megvárom, míg a fiúk megtelepednek, beszélnek már kicsit angolul, biztonságban érzik magukat (meg főleg: én biztonságban érzem őket). Ez olyan április vége felé meg is valósult, gondoltam, itt az idő állást vadászni, hogy szeptembertől dolgozhassak, a kicsi meg mehessen oviba (a kettő minden irányban összefügg - nem csak azért kell oviba mennie, hogy én dolgozhassak, azért is kell dolgoznom, hogy oviba mehessen). Ahogy azt Móricka elképzeli...

Hogy a kerítés itt sem kolbászból vagyon, azt eddig is tudtam. Amire nem számítottam, az az volt, hogy másfél hónap alatt egyetlen interjúig sem jutok el. Ennek számos oka van:
1. Heti 4 nap napi max. 2 órát tudok állásvadászattal tölteni (amikor Dávid alszik). Egyéb időszakokban az elmélyült odafigyelés lehetetlen. Ez pedig kevés.
2. Az önéletrajzom reménytelenül régimódi volt (erm... soha nem használtam álláskeresésre... erm...), és nagyon sok munka, rengeteg idő és számtalan változat után jutottam csak el odáig, hogy a mostanit jónak tartom (meg mások is).
3. Minimális infóm volt az itteni non-profit szektorról. Ezt tudtam, és még mindig kutatok, és gyűjtöm az infót, de ez is időigényes.
4. A fentiből kikövetkeztethető, hogy ismerőseim sincsenek az angol NGO-k (itt VCO-k - Voluntary and Community Organisations // charities) köreiben.
5. Az állások kb. 50-60%-ra nem CV-t kell küldeni, hanem az ő saját jelentkezési lapjukat kell kitölteni - melyben pontonként végig kell menni a "személyleíráson" (person specification), és bizonyítani, hogy a tudásom és tapasztalatom hogyan felel meg az elvárásoknak. Ez 6-9 oldalas doksit, és kb. 2-3 órát jelent. Jelentkezésenként.
Eredmény: másfél hónap alatt kemény 9 db pályázatot adtam be. Az testvérek között sem sok.

A mérleg eddig 4 elutasítás. A maradék 5-re még nem jött válasz, ebből arra következtetek, hogy legalább 2 ebből sem nyert, a másik 3-ról a jövő héten derül ki.

Lehetőségek persze vannak még. Személyesen is fel kell keresnem néhány ügynökséget (nehezen veszem rá magam), szélesítenem kell a kört, és kevesebb időt tölteni egy-egy jelentkezéssel (egyre jobb a szintidőm, ahogy egyre gyakorlottabb vagyok, és vannak többször felhasználható jó szövegeim).

Problémák: mivel visszajelzést nem adnak ("because of the great number of applications..."), nem tudom, hogy mi hiányzik - az angliai tapasztalat vagy valami más. Ráadásul nem vagyok elég karrierista ahhoz, hogy olyan állásra jelentkezzek, amit nem szeretnék csinálni - a fene a jó dolgomat, tudom. A szeptemberi ovikezdéshez július 1-ig kellene egy szerződés - erre jelenleg kevés esélyt látok. Mi legyen? Halasszuk? Menjen mégis, de akkor Dani is csak 2-3 napot tud járni?

Igazából túl sok a lehetőség, és nem tiszták a prioritások. Mi mit ér meg? Mibe mennyi energiát érdemes fektetni? Mit muszáj és mit nem érdemes? El vagyok még veszve ebben...

Folyt.köv.

Szösszenetek

A nagytesó:
(Ma reggel a vasútállomás felé menet, Dani előrukkolt a farbával)

- Mama! A Dávid miért nem marad ott az oviban?
- Szeptembertől ő is járni fog. Csak egy másik csoportba.
- De amikor kijönnek az udvarra, fogunk találkozni, ugye?!
- Persze, az udvaron együtt lesztek, és játszhattok együtt is.
- Akkor jó. Más nem bánthatja a Dávidomat!
- Csak te?
- Igen. Csak én.

Edzés:
(Megyünk hazafelé)

- Mama! Tedd le a Dávidot!
- Most egy kicsit viszem, hogy haladjunk, szívem.
- De a lábán kell jönnie, hogy eddzen! Hogy le tudjuk dönteni a papát!