tag:blogger.com,1999:blog-22361110544472534802024-02-19T03:35:13.744+01:00Család és karrieravagy egy karrierista anya gondolataiÁgneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.comBlogger43125tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-42554238070127632712013-03-04T23:59:00.000+01:002013-03-04T23:59:02.254+01:00Plágium! ... helyettLOL :D<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirm6mzMSUO0YCp9mLRzyH1GL0rHCr5PNIkPCG3a1pExOgEXzwq7W8A37rd5JSSA-owr6PAR-pehkcepTDMG5TcDN8SZlHFBZUgKJqokr3KF1637p97POhyphenhyphenXtPp-HPs3CIiP6eSBxaJDXo/s1600/857976_538441399510675_1787563013_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="449" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirm6mzMSUO0YCp9mLRzyH1GL0rHCr5PNIkPCG3a1pExOgEXzwq7W8A37rd5JSSA-owr6PAR-pehkcepTDMG5TcDN8SZlHFBZUgKJqokr3KF1637p97POhyphenhyphenXtPp-HPs3CIiP6eSBxaJDXo/s640/857976_538441399510675_1787563013_o.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<br />Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-20462930871607890252013-02-12T23:12:00.005+01:002013-02-12T23:47:41.790+01:00Az időtényező - még mindig<br />
Ezer éve nem jártam erre, pedig... nem dolgozom (még mindig, fene a jó dógomat), a kölkök meg azért nincsenek mindig itthon. Na jó, azért ez egy kicsit kacifántosabb: Dani iskolás (!!!): heti 5 nap pontosan 8:55-15:20-ig tartózkodik a suliban. Előbb nem nyit az osztályterem, napközi nekik még nincs. Ha 5 percet késem, világvége van. Dávid heti 3 napot jár oviba - 9:15-15:00/17:00. Ez hagy kb. 5,5 órát. Mindenre. Soknak tűnik, és mégsem az. Mos-vasal-tereget-takarít-főz-mosogat-ügyintéz-autószerel-ebédel(!)-bevásárol-internetez-munkátkeres(ne). Nem tudom, hol szúrom el (illetve de, nem vagyok elég fegyelmezett; ebbe nem fér bele, hogy belefeledkezzek egy könyvbe, vagy a <a href="http://moreintelligentlife.com/">kedvenc magazinomba</a>).<br />
<br />
Amikor itthon vannak (vagyis a 3 x 5,5 órán kívül)? Carolyn Hax <a href="http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2007/05/22/AR2007052201554.html">zseniálisan foglalja össze</a> - akinek van gyereke, tudja, hogy csak az igazat és a színtiszta igazat írja; akinek nincs, az egyelőre higgye el nekünk.Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-52585844493518468442012-09-21T23:19:00.000+02:002012-09-21T23:32:35.094+02:00Karrierista anya dolgozikAz úgy volt... hogy a gyerekprojekt előtt volt ám nekem munkám. Sőt, mi több, hivatásom. Fiatalok nem-formális oktatásával foglalkozom, és mielőtt valaki elszalad, fordítok: nyári táborokat, (nemzetközi) ifjúsági cseréket, képzéseket, önkéntes programokat szervezek azzal a céllal, hogy egy csomó mindent, amit formálisan (= iskolában) nem lehet, vagy csak nem szoktunk tanulni, lehessen. Vigyázat, hangzatos szavak jönnek! - önismeret, kommunikáció, konfliktuskezelés, projektmenedzsment, kezdeményezés, stbstbstb. A hangsúly itt nem annyira az élményen van, bár az is fontos, sőt jó, sőt kell - hanem azon, amit és ahogyan tanul belőle az ember. Egyszerre egyszerűbb és bonyolultabb, mint ahogy hangzik, mindenkinek ajánlom, hogy egyszer próbálja ki.<br />
<br />
Hivatásom az most is van, csak a munkám kevesebb - lássuk be, két kisgyerekkel az ember nem tart tíznapos nemzetközi kompetenciafejlesztő tréninget. <i>Bentlakásos</i>, tíznapos [...] tréninget. Kivéve, ha (és ez itt a reklám helye) az<a href="http://egyesek.hu/"> Egyesek Ifjúsági Egyesületnél</a> dolgozik. Dolgozott. Mivel a ködös <a href="http://csaladeskarrier.blogspot.com/2012/06/karrierista-anya-munkat-keres.html">Albionban nem kapkodtak utánam az ifjúsági szervezetek</a> (úgy kell nekik!), belefért a nyaramba, hogy hosszabb időre hazamenjek Magyarországra. Naná, viszem a gyerekeket nagyizni, balatonozni, meg túrórudizni. Mivel mondern, 21. századi nőként viselkedtem, és a GYED alatt is tartottam a kapcsolatot a munkahelyemmel (értsd: önkéntes alapon gyakoroltam a hivatásomat mindvégig -<a href="http://csaladeskarrier.blogspot.com/2012/09/anya-sikeres.html"> lásd projektek menedzselése meg elnökösködés meg hasonlók</a>), sem a pikszisből, sem a gyakorlatból nem estem ki. Így, amikor felmerült, hogy a fiúk már elég nagyok, nekem meg tréningelvonási tüneteim vannak, nem azt tárgyaltuk meg a kollégákkal, hogy miért nem tudok mégsem tréninget tartani (Anglia, tíz nap, bentlakás, 4,5 éve csináltam utoljára), hanem azt, hogy hogyan fogjuk megoldani.<br />
<br />
Megoldottuk - két(!) nagymama, egy szuperjófej tréning team és egy még szuperjófejebb csoport segítségével. <b>Nagyon élveztem, nagyon elfáradtam benne, és nagyon sokat tanultam belőle</b>. Zanza:<br />
<br />
1. Még mindig értek ahhoz, amit csinálok. Sőt, <b>sok szempontból jobban értek hozzá, mint 4,5 évvel ezelőtt</b>. Annak ellenére, hogy azóta nem tartottam ilyen tréninget (másfélét, rövidebbet igen), rengeteget fejlődtem, és tanultam a GYED alatt. Ennek része volt a coachképzés is - de döbbenetes módon, a legtöbbet valószínűleg az anyaságból tanultam. Nem is annyira a gyerekeimtől, hanem abból, hogy (és ahogy) az anyjuk vagyok. Megértem-beértem. És remélem, hogy ez a folyamat folytatódni fog. Ilyen szempontból talán szerencsésebb vagyok az átlágnál: a szakmám és az anyai szerepem erősítik egymást.<br />
<br />
2. Mindezzel együtt <b>azért kijöttem a gyakorlatból</b>: az a fajta mentális állóképesség (mental fitness), ami ehhez a nagyon intenzív programhoz szükséges, bizony nem volt meg bennem. Hamar elfáradtam agyilag, és ezt 40 fiatal mellett nem engedheti meg magának az ember. Nem véletlenül van a szokásosnál nagyobb team az ilyen tréningeken (na jó, a módszer miatt is, de azért is, hogy egymást kisegítsük) - örök hálával tartozom a többieknek, amiért olyan könnyedén és profin beugrottak / kisegítettek, ahogy tették. Ezzel nem nagyon van mit tenni, edzeni kell - azaz sok tréninget tartani, hogy visszajöjjön az állóképességem.<br />
<br />
3. <b>A családot nem lehet kikapcsolni</b>. Akár velem vannak, akár a világ túlsó végén, tíz napra nem lehet 'pause'-t nyomni rájuk. Nagymamák ide, nyaralás oda, a család valamilyen formában jelen lesz a munkám során, akár fizikailag, akár kérdések, döntések formájában. És nem mondhatom azt, hogy most a nagyik vagy apátok foglalkozzon ezzel. Ezt bele kell kalkulálnom, és fel kell készülnöm rá. Plusz energia, plusz idő, de ez van.<br />
<br />
4. Igenis<b> be lehet vinni egy négy- és egy kétévest egy kompetenciafejlesztő tréningre</b>. Dani kiválóan beilleszkedett, segített tréninget vezetni, összehaverkodott egy csomó emberrel, általában remekül érezte magát, és a tréninghez is hozzátett. Dávid körbeimádtatta magát, és kommunikációra bírt olyanokat is, akikkel amúgy lehet, hogy két szónál többet nem beszéltem volna. Számomra megnyugtató a tudat, hogy abban, amit csinálok, igenis lehet nekik olyan helyet-feladatot-funkciót találni, amivel nemhogy hátráltatnák, épp ellenkezőleg: segítik a munkámat. Ez azért extrán fontos, mert ha egyszer Angliában is elkezdem ezt csinálni, őket tennem kell valahova, és itt nincsenek nagymamák. A módját persze ki kell találni, de most már bizonyítékom is van arra, hogy megoldható.<br />
<br />
5. <b>Ez nekem kell!</b> Ebben mondjuk nem volt semmi újdonság, csak az ismételt megerősítése annak, hogy hivatásom van, nem (csak) munkám. Elfáradtam, nem volt tökéletes, amit csináltam, de jó volt, feltöltött, és a visszajelzések alapján a résztvevőknek és a teamnek is tudtam valami értékeset adni. És akkor már megérte.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>MÉÉÉÉÉÉG!</b></div>
Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-48629197374007787992012-09-14T14:55:00.004+02:002012-09-18T22:53:27.916+02:00Anya sikeresMagyarországon zajlik az élet, a maga mostanában szokásos módján: politikusaink bátran szembeszállnak a kor szellemével, <a href="http://www.origo.hu/itthon/20120912-sajnalja-a-fideszes-varga-istvan-parlamenti-kijelenteseit.html#">mert hogy is van az kérem szépen, hogy egy nő mást is akar, mint szülni három-négy-öt gyereket?!</a> Én ebben a blogban már többször bevallottam, hogy bizony akarok mást is. Nyilván mert egy elfajzott, emancipált, önmegvalósító nőszemély vagyok. Nos, ha az vagyok, akkor az vagyok - már az általános iskolában is gaz deviáns voltam, aki nem csak, hogy szerette a komolyzenét meg a görög mitológiát, de volt képe mindezt nyíltan vállalni is.<br />
<br />
<span style="font-family: inherit;">Egyetértek azzal, hogy "<span style="background-color: white; line-height: 22px;">vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét." </span><span style="background-color: white; line-height: 22px;">A gond ott van, hogy szerény véleményem szerint a gyermekvállalásnak nem akkor lesz(?) újra(?) rangja, ha hazazavarjuk a nőket szülni. Sőt. Akkor lesz, ha társadalmi szinten elismerjük, hogy gyereket nevelni igenis kemény munka, komoly feladat - és nem egyemberes. És ha azt is elismerjük mindemellett, hogy a gyereknevelés az élet része (mármint annak, aki úgy dönt, hogy akar gyereket, és vállalja a feladatot - mert ez nem a hazafias kötelesség kategória!), de nem az élet egésze. Mert igenis lehet több területen "önmegvalósítani" és sikeresnek lenni. Sőt, kell. Nekem legalábbis.</span></span><br />
<br />
Hangulatfokozónak összeírtam a családi és karriertéren elért sikereimet az elmúlt négy évből (amióta anya vagyok). Íme a lista:<br />
<br />
<span style="font-size: x-small;">(Sikernek az minősül, amit én annak tartok - ez lehet valamilyen eredmény vagy teljesítmény, de lehet olyasmi is, amit bevállaltam, megtettem, bár eredménye nem lett (vagy nem az, amit szerettem volna). Valami, amire rájöttem, amit megtanultam, sőt, az is, amikor megvilágosodott, hol követtem el a hibát valamiben.)</span><br />
<br />
<strong><span style="color: #990000;">Család:</span></strong><br />
<br />
<ul>
<li><b>Dani megoldás-orientált gondolkodásmódja</b><br />
Imádom, hogy ha szembetalálja magát egy helyzettel, azonnal előjön egy megoldással - még ha ez sokszor abban nyilvánul is meg, hogy "majd a mama leveszi/elrakja/megsüti." Ennél kifinomultabbakat is tud persze, pl. ha Dávid sír, arra nemcsak az lehet a megoldás, hogy szoptassam meg (régebben), de az is, hogy ad neki valami játékot, hogy játsszon. És ebben nekem is részem van, nem is kicsi - mert apró koruk óta terelgetem őket afelé, hogy ha valami nem úgy van, ahogy szeretnék, akkor ne csak panaszkodjanak, hanem csináljanak is valamit azért, hogy jó legyen.</li>
<li><b>Ismerkedés ismeretlenekkel a játszótéren, a játszóházban és az interneten</b> - és az ebből fakadó összes előny (szupi gyerekruhák, receptek, gyümölcslevek, találkozók, dumapartik, stb.)<br />
Ez nekem messze nem magától értetődő - bármennyire is szeretnék néha, soha nem voltam a társaság-központja típus, nehezen ismerkedem, csomószor érzem magam hülyén ilyen helyzetekben. Komoly munkám van a fenti sikerben. </li>
<li><b>Logisztikai és szervezettségi PhD-fokozat</b> (hatékonyság/secundum ugrásszerű növekedése)<br />
Korábban sem voltam rossz, de egy, majd két gyerekkel az ember lánya nagyon hamar megtanulja, hogyan használjon ki minden egyes másodpercet és lehetőséget, ha nem akar megbolondulni.</li>
<li><b>A dolgok (félelmek, görcsök, hiedelmek) elengedésének továbbfejlesztése</b><br />
Ezen még van mit dolgozni, viszont a fiúk mellett két okból sem szalonképesek az anyai görcsök: egyrészt, mert nincs rájuk idő és energia, másrészt, mert a gyerekek azonnal leveszik, hogy valami nincs rendben.</li>
<li><b>A segítség kérésének és elfogadásának művészete</b><br />
Ebben nem vagyok, soha nem is voltam jó. Igyekszem...</li>
<li><b>Hogy Dani kétéves koráig ellen tudtam állni a képernyő csábításának!</b> (Csak azóta néz tévét / tyúbot - előtte max. heti egy Vízipók volt)</li>
<li><b>Hogy már mind a kettő könyvtártag</b>, van olvasójegyük, és válogatják maguknak a kikölcsönözni való könyveket<br />
Az én fiaim! :) És ők mondják hogy menjünk könyvtárba! Sőt, a könyvesbolt gyerekrészlegét is nagyon csípik.</li>
<li><b>Dani szókincse magyarul és angolul egyaránt.</b><br />Mert olvasunk nekik rengeteg mesét, mert beszélgetünk velük, mert énekelünk nekik. Dávid is egyre jobb.</li>
<li><b>Rengeteget mesélek nekik, és én is élvezem!</b></li>
<li><b>Hogy el tudtam engedni Dani mozgásfejlődésével kapcsolatos paráimat</b> (9 hónaposan ült fel, 13 hónaposan kezdett mászni, másfél évesen járni. Sokat hallgattam, hogy hát-hát...)</li>
<li><b>Hogy megoldom, hogy legyen M.-mel kettesben töltött időnk</b>, közös programunk<br />
Nagyon sokat számít! Erre főleg olyankor szoktunk rájönni, amikor egy ideig nem jön össze...</li>
<li><b>Zökkenőmentes költözés Angliába</b><br />Úgy logisztikailag, mint családilag. Erre nagyon büszke vagyok. Sok segítséget kértem és kaptam hozzá, amire külön is büszke vagyok.</li>
<li><b>Két mosolygós, nyitott, bátor gyerek</b> (ennek egy része adottság, belőlük fakad. Egy másikhoz én is kellek.)</li>
</ul>
<br />
<strong><span style="color: #990000;">Karrier:</span></strong><br />
<br />
<ul>
<li><b>Elvégeztem egy coach képzést a GYED alatt</b>. Beleértve a szakmai gyakorlatot is. Sőt, dolgoztam is coachként.</li>
<li>Projektmenedzserként <b>végigvittem egy másfél éves nagyprojektet</b> az egyesületben (ebben milliónyi részsiker van)</li>
<li><b>Tudatosság</b>: tudatosítottam magamban, és elfogadtam, hogy ez (munka, karrier) nekem igenis kell, így érzem jól magam</li>
<li><b>Kompetenciák</b>: hatékonyság, szervezőkészség, multitasking, kommunikáció, tárgyalástechnika - sorolhatnám a divatosabbnál divatosabb szavakat</li>
<li><b>Elkezdtem blogolni</b></li>
<li><b>Tréninget is tartottam,</b> nem is egyet. Idén nyáron már a bentlakásos nemzetközit is bevállaltam - gyerekestül! Erről majd írok külön.</li>
<li>Két évig <b>az egyesületem elnöke voltam</b> - és nem csak papíron, dolgoztam vele nem keveset.</li>
<li>Az angliai munkavadászat kapcsán végre összeraktam egy valóban<b> ütős, komoly CV-t</b>.</li>
<li><b>Letisztult bennem</b>, mit és hogyan szeretnék csinálni (a szakmámban) itt Angliában. </li>
</ul>
Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-74347417621421179252012-06-14T23:39:00.001+02:002012-06-14T23:39:53.946+02:00Karrierista anya munkát keresAz úgy voooolt... hogy amikor a zapjuk munkát kapott itt a ködös (de leginkább esős és hideg) Albionban, a karrierista anya (aka én) kénytelen volt feladni az otthoni (magyarországi) karrierjét. Az már az én döntésem volt, hogy nem keresek egyből állást, hanem először megvárom, míg a fiúk megtelepednek, beszélnek már kicsit angolul, biztonságban érzik magukat (meg főleg: én biztonságban érzem őket). Ez olyan április vége felé meg is valósult, gondoltam, itt az idő állást vadászni, hogy szeptembertől dolgozhassak, a kicsi meg mehessen oviba (a kettő minden irányban összefügg - nem csak azért kell oviba mennie, hogy én dolgozhassak, azért is kell dolgoznom, hogy oviba mehessen). Ahogy azt Móricka elképzeli...<br />
<br />
Hogy a kerítés itt sem kolbászból vagyon, azt eddig is tudtam. Amire nem számítottam, az az volt, hogy másfél hónap alatt egyetlen interjúig sem jutok el. Ennek számos oka van:<br />
1. Heti 4 nap napi max. 2 órát tudok állásvadászattal tölteni (amikor Dávid alszik). Egyéb időszakokban az elmélyült odafigyelés lehetetlen. Ez pedig kevés.<br />
2. Az önéletrajzom reménytelenül régimódi volt (erm... soha nem használtam álláskeresésre... erm...), és nagyon sok munka, rengeteg idő és számtalan változat után jutottam csak el odáig, hogy a mostanit jónak tartom (meg mások is).<br />
3. Minimális infóm volt az itteni non-profit szektorról. Ezt tudtam, és még mindig kutatok, és gyűjtöm az infót, de ez is időigényes.<br />
4. A fentiből kikövetkeztethető, hogy ismerőseim sincsenek az angol NGO-k (itt VCO-k - Voluntary and Community Organisations // charities) köreiben.<br />
5. Az állások kb. 50-60%-ra nem CV-t kell küldeni, hanem az ő saját jelentkezési lapjukat kell kitölteni - melyben pontonként végig kell menni a "személyleíráson" (person specification), és bizonyítani, hogy a tudásom és tapasztalatom hogyan felel meg az elvárásoknak. Ez 6-9 oldalas doksit, és kb. 2-3 órát jelent. Jelentkezésenként.<br />
Eredmény: másfél hónap alatt kemény 9 db pályázatot adtam be. Az testvérek között sem sok.<br />
<br />
A mérleg eddig 4 elutasítás. A maradék 5-re még nem jött válasz, ebből arra következtetek, hogy legalább 2 ebből sem nyert, a másik 3-ról a jövő héten derül ki.<br />
<br />
Lehetőségek persze vannak még. Személyesen is fel kell keresnem néhány ügynökséget (nehezen veszem rá magam), szélesítenem kell a kört, és kevesebb időt tölteni egy-egy jelentkezéssel (egyre jobb a szintidőm, ahogy egyre gyakorlottabb vagyok, és vannak többször felhasználható jó szövegeim).<br />
<br />
Problémák: mivel visszajelzést nem adnak ("because of the great number of applications..."), nem tudom, hogy mi hiányzik - az angliai tapasztalat vagy valami más. Ráadásul nem vagyok elég karrierista ahhoz, hogy olyan állásra jelentkezzek, amit nem szeretnék csinálni - a fene a jó dolgomat, tudom. A szeptemberi ovikezdéshez július 1-ig kellene egy szerződés - erre jelenleg kevés esélyt látok. Mi legyen? Halasszuk? Menjen mégis, de akkor Dani is csak 2-3 napot tud járni?<br />
<br />
Igazából túl sok a lehetőség, és nem tiszták a prioritások. Mi mit ér meg? Mibe mennyi energiát érdemes fektetni? Mit muszáj és mit nem érdemes? El vagyok még veszve ebben...<br />
<br />
Folyt.köv.Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-53455841851385319022012-06-14T23:07:00.000+02:002012-06-14T23:44:09.651+02:00Szösszenetek<b>A nagytesó:</b><br />
(Ma reggel a vasútállomás felé menet, Dani előrukkolt a farbával)<br />
<br />
- Mama! A Dávid miért nem marad ott az oviban?<br />
- Szeptembertől ő is járni fog. Csak egy másik csoportba.<br />
- De amikor kijönnek az udvarra, fogunk találkozni, ugye?!<br />
- Persze, az udvaron együtt lesztek, és játszhattok együtt is.<br />
- Akkor jó. Más nem bánthatja a Dávidomat!<br />
- Csak te?<br />
- Igen. Csak én.<br />
<br />
<b>Edzés:</b><br />
(Megyünk hazafelé)<br />
<br />
- Mama! Tedd le a Dávidot!<br />
- Most egy kicsit viszem, hogy haladjunk, szívem.<br />
- De a lábán kell jönnie, hogy eddzen! Hogy le tudjuk dönteni a papát!Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-83847115549198430492012-02-26T23:27:00.002+01:002012-02-26T23:32:51.622+01:00Fire engine és coleslaw"Thank you, mummy!" - Dani angol szókincsének ez a jelenlegi csúcsa. Ezen kívül el tud számolni tízig (angolul, mármint - magyarul huszonkilencnél tart), tud köszönni és nagyon profi tűzoltó-szakkifejezésekben (hála Fireman Sam-nek). Továbbra sem "tanítom" angolul, ő pedig nem nagyon szokta megkérdezni, mi mit jelent. Ami ráragad, azt használja - és az a sanda gyanúm, hogy sokkal többet ért, mint azt bárki hinné. De megviseli, hogy nem tud beszélni - az elmúlt két hétben minden reggel könnyek között kapaszkodott belém az oviban, hogy maradjak még, és minden reggel közölte, hogy nem szereti az ovit, nem akar menni. Kérdésemre, hogy mi a baj az ovival, mi nem jó ott, mindig ugyanaz a válasz: "nem tudok angolul beszélni." Egyrészt a szívem szakad meg. Másrészt a helyzetre egyetlen megoldást látok: menni kell az oviba, mert csak úgy fog megtanulni angolul. Harmadrészt pedig kénytelen voltam felülvizsgálni a kisgyermekkori idegennyelv-oktatással kapcsolatos, meglehetősen szigorú nézetemet (miszerint kisgyereket <i>nem</i> tanít(tat)ok idegen nyelvre) - ebben a speciális esetben talán jobb lett volna, ha jár angolra, mielőtt jövünk. A kiejtése úgyis rendbe jött volna itt, és legalább lett volna egy-két szava indulásnak. Mindegy, ez a hajó már elment, marad a mélyvíz-módszer - apja is így tanult meg japánul, és túlélte.<br />
<br />
Az angol ovi (legalábbis a miénk) egyébként nem különbözik annyira a magyartól, mint elsőre hinné az ember. Ami különbség van, az inkább technikai, bár sokszor az is sokat számít. Először is itt az iskolaköteles kor (5 év) előtti ellátás fizetős. Gyakorlatilag mindenki magánoviba jár, és az finoman szólva nem olcsó. Cserébe viszont este 6-ig van ellátás, természetesnek veszik, hogy reggel akkor érkezel, és délután akkor viszed el a gyereket, amikor <i>neked</i> jó (ha valami olyan programot terveznek, amihez időben meg kell érkezni reggel, úgyis szólnak előre), 3 és 5 éves kor között minden 8(!) gyerekre jut egy óvónő, és minden nap ráérnek elmondani, hogy mi történt, hogy volt a gyerek, stb. Azon lehet vitatkozni, hogy tényleg mindent le kell-e írni (minden gyerekről részletes naplót vezetnek, amibe bármikor belenézhet a szülő, eszetlen írásbeli adminisztrációt csinálnak, csomó idő és energia, amit akár a gyerekekkel is tölthetnének); hogy jó-e, hogy a nátha nem számít betegségnek (az egyik óvónőt idézve: "úgyis folyton folyik az orruk"); hogy antibiotikumot szedő gyerek is mehet oviba 24 (vagy 48?) óra után. Nincs kinti és benti ruha és cipő; van viszont (jó időben) egész délelőtt nyitva lévő kertajtó, amin lehet ki-be rohangálni. Nincs fogmosás ebéd után; van beltéri "vizezős hely." Számomra ezek elfogadható dolgok. Ami fontos: tudjanak kapcsolatot teremteni a gyerekkel, tudjanak olyan légkört teremteni és olyan környezetet biztosítani, amiben jól érzi magát és tud játszani, tudják kezelni az adódó helyzeteket, és legyen olyan nevelési programjuk, ami úgy készít fel az iskolára, hogy közben nem csinál iskolát az oviból - na, ezt, úgy tűnik, a mi ovinkban tudják. (Nem kicsi a kihívás: a magyar oviját mind a ketten nagyon szerettük, nehéz felnőni hozzá.)<br />
<br />
A fenti témából is látszik, hogy visszavedlettem SAHM-ba (stay-at-home-mum), a karrier (az enyém legalábbis) most egy kicsit pihen. Sajnálom a magyar munkahelyemet, sajnálom, hogy pont most kellett ott hagynom, amikor egy csomó izgalmas projektet csinálunk, amikor végre komolyabban belevethettem volna magam a munkába. De ez van. Akármennyire is karrierista egy anya, definíció szerint nem egyedül hoz családi döntéseket (kivéve, ha egyedülálló, de nálunk nem ez a helyzet). A családi döntés pedig az lett, hogy megszálljuk Angliát, mert az nekünk jó (lesz). Egyébként sok szempontból máris jó. Van szép (bérelt) házunk kerttel, 5 percre a karrierista apa munkahelyétől (aki így 'hajnali' negyed 7-re itthon van!); találtunk egy jó ovit, ahova Dani, a nyelvi mizériát kivéve, szeret járni; a környék kellemes, az infrastruktúra jó. Készülök komolyan felfedezni Angliának ezt a részét, amint rendszeresebb lesz a napsütés és a meleg. Az emberek eddig nagyon barátságosak voltak mindenhol - és mivel Dávid folyamatosan leveszi a sapkáját, amikor a hátamon van, és már kb. a fél várost megkértem legalább egyszer, hogy adja vissza rá, így elég nagy a mintám. A mókusok, a kacsák és a ludak is nagyon barátságosak, alig tudom levakarni őket magamról, és ebben a gyerekek nem sokat segítenek, mert folyton etetni akarják őket. Szerintem a rókákat is megpróbálnák, csak azok szerencsére nem jönnek közel - csak a kukákhoz, ezért mindent muszáj zacskózni. Szigorúan szelektíven gyűjtjük a hulladákot, amit hetente egyszer visznek el, és ha csak egy nem megfelelő darabot is dobtam valamelyik gyűjtőbe, akkor bizony itt hagyják az egészet. (Igaz, ha az ember veszi a fáradságot, és elolvassa az útmutatót, nem egy nagy etvasz.) Holnap megyek gereblyét és metszőollót venni, mert jön a tavasz, és a kertet az előző bérlő kissé elhanyagolta...Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-7775698350816646882011-12-11T21:48:00.001+01:002011-12-11T22:31:31.940+01:00Baba eszik.Villával. Egyedül! Neeeeee, mama, te ne segíts, ÉN csinálom!!!<br />
<br />
Baba ezen kívül főz, felmos, porszívózik, duplózik, olvas, táncol, rajzol, fest(!), és megy. A lábán. Bárhová és bármeddig. Mindenhová és folyamatosan. Lépcsőn föl és lépcsőn le. Szigorúan váltott lábbal. Járdán, és úttesten, és úttestre le.<br />
<br />
Baba mindezt édesen vigyorogva és mamáját simogatva teszi. Mindaddig, amíg az van, amit ő akar. Abban a pillanatban, hogy nem az van, felháborodva ordít. Nem nyafog, nem panaszkodik - dühöng. Ahogy az egy Oroszlánhoz illik. Azt mondják, a gyereked tükröt tart neked, hát most megkaptam. Csak az a baj, hogy minden dühkitörésnél meg tudnám zabálni - annyira, de annyira átérzem, ami végbemegy benne! Küzdök a röhögőgörccsel, meg a saját legkorábbi emlékeimmel, mikor vörösödő fejjel löki odébb a tányért, csak mert merészeltem segíteni neki levest kanalazni. Amikor ő most egyedül akarja csinálni. Mit piszkálok bele?! Amúgy tök ügyes, teljesen tisztán tud joghurtot, főzeléket, tésztát, krumplit enni. Levest még nem annyira (no, ezért piszkálok bele - de már nem sokáig).<br />
<br />
Baba nem fárasztja magát a beszéddel, hiszen a <i>'mama', 'amma', 'ö!'</i> szókinccsel, valamint mutogatással tökéletesen meg tudja értetni magát. Zenei ízlése igen kifinomult, és pillanatnyi kétséget sem hagy afelől, ha valami nem tetszik neki. Lenyűgöző ritmusérzéke van, és korát meghazudtolóan harmonikusan mozog. Gigantikus méretű őrlőfogakat növeszt éppen, sajnos nem fogja megúszni a fogszabályozást. Átalussza az éjszakát - hacsak nem éhes, szomjas, beteg, náthás, álmodik rosszat, vagy... na, itt állhatnánk jobban. Ellenben elalszik egyedül (saját ágy, sötét, béke, nyugalom, csend), maradjon is így. Jobbkezes. Határozottan, egyértelműen, kétséget kizáróan és nagyon dominánsan az. Ja, és pasi. Határozottan, egyértelműen...<br />
<br />
Dávid most múlt 16 hónapos.Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-27522887631168260872011-11-21T22:11:00.000+01:002011-11-21T22:11:42.286+01:00Mentegetőzés helyettKarrierista anya dolgozik. Meg beteg gyerek(ek)et ápol, költözik (külföldre), kommunikál(ni próbál) népes családja szerteszét lévő tagjaival, sőt, néha alszik is! Eredmény: nem blogol. Mert erre már nem szán időt. Ez van.<br />
<br />
Azért tervezem én a blog újbóli életre keltését, van egy csomó (ész)osztanivalóm, csak-csak-csak... KicsiD ma este másodszor sír fel. Szóval megyek gyereket ápolni. Majd jövök. Még ebben az évezredben ;).Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-80306058677921512952011-08-23T22:13:00.000+02:002011-08-23T22:13:16.741+02:00A szuperszülő - avagy, miért szeretnék vámpír lenni?Két hete a könyvesboltban belelapoztam <a href="http://www.stepheniemeyer.com/twilightseries.html">Stephenie Meyer Alkonyat-sorozatának</a> utolsó kötetébe. Addig nem igazán vettem tudomást róla, nem vagyok egy vámpír-fan. Ezek viszont jó könyvek. Nem állnék neki kielemezni, miért gondolom ezt, legyen elég két - számomra - kulcsfontosságú tényező. Egy: nem tudtam letenni, és végül négy nap (izé... éjszaka) alatt kiolvastam mind a négy kötetet. Kettő: elindította a hangyákat az agyamban egy csomó dologgal kapcsolatban. Ebbe a blogba egy konkrét téma illik a sokból: elmesélem nektek, <i>miért szeretnék (Meyer-féle) vámpír lenni.</i><br />
<br />
A legfontosabb: <b>nincs szükségük alvásra!</b> Azt hiszem, egyetlen, 6 év alatti gyerekekkel rendelkező szülőnek sem kell tovább magyaráznom. A többiek kedvéért: amikor a kis trónörökös(ök) átveszi(k) az uralmat, a te magánidőd megszűnik létezni. Először a folyamatos szoptatás miatt, később az ébrenlétük alatti 100%-os készültség miatt estére hullafáradtan zuhansz az ágyba. A fizikai és szellemi fáradtságot növeli, hogy saját kedvtelésekre, lazításra az első 3-4 évben nem igazán van idő. (Mármint, ha te vagy velük az idő nagy részében. Akinek bentlakó bébiszittere van, az persze más szitu.) Persze az ember igyekszik megoldani, de milyen király lenne már, ha éjszaka minden ilyet el lehetne intézni! Nemcsak, hogy nem lennék fáradt, de még olvasni is lenne időm!<br />
<br />
Aztán ott van a <b>természetfeletti gyorsaság</b>. Alice-nak semmibe nem kerül egy délután alatt teljes partidíszbe vágni a Cullen-házat az érettségi bulihoz, amire az egész évfolyamot meghívta - és másnap délre már a takarítással is megvan. Ha ilyen sebességgel tudnék rendet rakni, takarítani, mosogatni és vasalni, egy szavam sem lenne gyerekeim játék-szétszóró mániájára.<br />
<br />
Az olyan apróságok, miszerint nem fáznak és nincs melegük sem (se fűtésszámla, se légkondi); nem esznek emberi kaját (írjuk a havi költéseinket, tehát pontosan tudom, hány százalék megy el bevásárlásra); nagyjából elpusztíthatatlanok (se gyógyszer, se kórház); iszonyú sebesen közlekednek (benzin? minek!) már szinte nem is számítanak az első kettő mellett.<br />
<br />
Tisztában vagyok ugyan vele, hogy Meyer számára nem ez volt az elsődleges szempont, amikor kitalálta a vámpírjait, de nem hagy nyugodni a gondolat... neki is van három gyereke... ki tudja?Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-63560431828009570642011-07-28T12:12:00.001+02:002011-07-28T12:13:17.738+02:001 + 3 = ???!!!Nőnek a gyerekeim. Az egyik 3 éves, a másik 1. Ez nem tűnik soknak, mégis rácsodálkozom - főleg a babaruhák dobozolása közben. Már ekkorák?! Még csak ekkorák?!<br />
<br />
Gyönyörűek. Zabálnivalók. Őrjítőek. Tele van a fejem ősz hajszálakkal, ezeket egyértelműen az ő számlájukra írom. Több, mint egy éve nem aludtam 5 óránál többet egyhuzamban - az átlag 3-4. Okosak. Ügyesek. Minden szét- meg összeszerelnek (ez utóbbi az igazán nagy szó). Kirámolnak és berámolnak. Porszívóznak, söpörnek, mosnak, mosogatnak (prémiumot fogok kérni a menyeimtől). Homokoznak, csúszdáznak, motoroznak, bicikliznek. Ölik egymást - leginkább a nagy a kicsit, bár mostanában már a kicsi is odacsap néha. Hisztiznek és dühöngenek, ha nem az van, amit ők akarnak. Dani inkább hisztizik, Dávid ellenben dühöng.<br />
<br />
Egy pillanat saját időm sincs, ha velük vagyok, és ez nem túlzás. Közeli ismerőseim és munkatársaim pontosan meg tudják mondani a reakcióidőmből, hogy van-e éppen nagyibölcsi - ha nincs, napokig nem nézek e-mailt sem. Ez van, ezt dobta a gép, ahogy mondani szokták. Azért, amikor a játszótéren nagymamák tudálékosan előadják nekem, hogy ez a legjobb időszak az életben, és maradjak otthon, amíg csak lehet, össze kell szorítanom a fogamat, hogy vitába ne kezdjek velük. Nagyon jó időszak, egyetértek. De azért remélem, hogy a többi időszak is ugyanilyen jó lesz - amikor lehet majd velük hosszabb kirándulásokra meg múzeumba menni; társasjátékozni és kártyázni; könyvekről, újságcikkekről, filmekről beszélgetni és vitatkozni; világot megváltani ésatöbbi. És a 24 órás folyamatos szolgálat is fárasztó. Aki mást mond, hazudik, vagy soha nem próbálta.<br />
<br />
Ez persze nem von le semmit a dolog élvezeti értékéből. Aláírom: nincs annál nagyobb élmény, mint amikor az ember saját csöpp gyereke először küzdi le a kanapé és az étkezőasztal közötti hatalmas (cirka 2 méteres) távolságot. Amikor átöleli a nyakamat. Amikor a kicsi szoptatás közben elvigyorodik. Amikor őrjöngök valami miatt, és a nagy odajön, hogy "Mama, semmi baj! Minden rendben!", és megsimogat. Amikor tűzoltót játszik, és a lakásban rohangálva végigmegy az összes előírt lépésen és felszerelésen. Amikor olyan kifejezésekkel jön, mint <i>'riasztási adatlap'</i>. Amikor saját legnagyobb meglepetésemre ráébredek, hogy igenis <i>tudok</i> fejből mesélni, mesevilágot rögtönözni! Teljes szakmai felelősségem tudatában állítom, hogy a GYED simán ver bármilyen személyiségfejlesztő tréninget.<br />
<br />
Dani ősztől ovis lesz - felvették végül, nem kis küzdelem, fellebbezés, protekció árán. Eddig lelkesen készült rá, mostanában inkább azt mondogatja, hogy nem akar menni. Hogy ez azért van-e, mert nem oda vették fel, ahova jelentkeztünk, és ahova nagyon készült; vagy azért, mert rájött, hogy ott nem velem lesz, sőt nem is nagyikkal, nem tudom. Ő mindenesetre állítja, hogy azért nem akar menni, mert ott nem lehet cumisüvegből inni és pelust hordani. Hozzáteszem, szobatiszta és pohárból iszik. Kivéve, amikor rájön, hogy ő üviből, és csak üviből hajlandó. Végül abban állapodtunk meg, hogy megbeszéli a dadus nénikkel: ha ők hajlandóak neki cumisüveget mosni, tőlem viheti az üvijét az oviba is. És igen, komolyan gondolom. Ha (aminek nem sok esélyt adok) valami módon meg tudja győzni a dadus néniket, én bizony a kezébe fogom adni a cumisüveget, vigye.<br />
<br />
Dávidnak a bölcsi esélytelen volt, annyira nem is bánom, még nem szívesen adtam volna be. Így neki marad a nagyibölcsi, nekem meg a rugalmas munkaidő, otthon dolgozás, gyerek irodába hurcolása. Valamit majd kitalálunk. Ja, még nem mondtam? Szeptembertől dolgozom...Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-49325985739918077602011-06-11T22:25:00.000+02:002011-06-11T22:25:59.734+02:00Muffinózó és kabriós......avagy egy majdnem három éves (nem csak) nyelvi leleményei<br />
<br />
Dani, a tűzoltó: apjuk kb. mindenre allergiás, ami pollent bocsát ki. Nemrég Hollókőn voltunk, eredmény: bedagadt, vörös szemek. Hétfőn M. lamentál, hogy begyulladt a szeme - erre Dani: "<i>kigyulladt a papa szeme! El kell oltani!</i>"<br />
<br />
Dani, a környezetvédő: a horgászós játékot az alábbi módi szerint játsszuk: mama összerakja a tengert, Dani belehorgássza a halakat. Szigorúan csak befele.<br />
<br />
Dani, az autószerelő: családi autónknak leszakadt a kipufogója, szervizbe kellett vinni. Fiatalember jelent a szerelő bácsinak: "<i>Elromlott az autó pöfögője!</i>"<br />
<br />
Dani, a közlekedési rendőr: két autó egyszerre akart betolatni a keresztutcába, reakció: "<i>tolakodnak</i>"<br />
<br />
A címben említett <i>muffinózók</i> egyébként egy piros pólón találhatók, melyet a keresztapja hozott neki tavaly nyáron Szicíliából, a <i>kabrióst</i> pedig a kedvenc pékségünkben árulják.Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-64794886632735429282011-05-29T22:45:00.000+02:002011-05-29T22:45:13.860+02:00Offbeat szórakoztatásA 21. századi gyerek, kérem szépen, nem lacafacázik. 8 hónaposan az internetkábelt használja rágókának és frankón csetel a nagyszülőkkel (babanyelven, nyilván), hamarabb mondja, hogy "Blackberry" mint hogy "autó", és kitépi az apja kezéből az iPad2-t. Dani egyértelműen az apja fia, bolondul a kütyükért. És, igazság szerint, a korához képest nagyon profin használja őket. Én kevésbé lelkesedem a kütyükért - általában is, és a 2,5 éves vonatkozásában is: egyrészt, mert bármennyire ügyes is, iszonyúan kell lesni, hogy mit állít át és be (az én telefonomnak olyan funkcióit tudja előbányászni, amikről nem is tudtam, hogy léteznek), mit töröl ki, nyom meg, stb. Másrészt, mert a képernyő önmagában, és a kütyük funkciói is olyan stimulációt jelentenek, ami neki még túl sok. Ezt mondják a hozzáértők - és ami ennél sokkal fontosabb, ezt mutatja a saját, anyai tapasztalatom is. Ha túl sok "kütyü-benyomás" éri, Dani kezelhetetlenné válik: hisztizni kezd, nyávog, tekereg, semmi nem jó neki, egyértelműen túlpörög.<br />
Mit lehet ilyenkor tenni? Én igyekszem limitálni a napi kütyübevitelt. Kb. tíz perc mozgóképet bír a srác (ez egy hosszú vagy két rövid Thomas-nak, vagy egy Sam a tűzoltó-nak felel meg), és az a szabály, hogy "tévét" (számítógépen, nyilván, a 21. században vagyunk, vagy mi) csak reggeli után nézhet. Most, hogy van iPad2, annak használatát is napi tíz percre lőttem be, meglátjuk, működik-e. Eddig nincs is gond, mivel az anyai példamutatás aládolgozik a nevelési elveknek (nem is emlékszem már, mikor néztem utoljára tévét, és nem is hiányzik, az iPad-et pedig jópofa játéknak tartom, de egyelőre nem fog meg ennél jobban). A napi általános célú számítógéphasználattal már van egy kis gond: helyzetemből adódóan szinte mindent így intézek (tudnék intézni): munkát, társadalmi életet, családi kapcsolattartást, még a vásárlások egy részét is. Magyarul, ha van egy szusszanásnyi időm, rohanok a gép elé. És ez az a dolog, amiben a kicsik nem tudnak részt venni (szemben a házimunkával). Gyerekek mit látnak: a mama folyton a szeren lóg, állandóan onnan kell elvontatni, hogy játsszon már velünk is. Csapdahelyzet.<br />
Na meg a kísértés is nagy. Amíg ugyanis monitort bámul, nem nyaggat sem engem (lehet mosogatni, teregetni, rendet rakni!), sem a tesóját (lehet mosogatni, teregetni, rendet rakni). Sokszor könnyebb lenne odaragasztani Thomas, vagy legújabb szerelme, Po, a kung-fu panda elé (mely rajzfilmet csak szigorúan cenzúrázott, vágott változatban nézhet, de ez nem zavarja). Én egyelőre kitartok - már csak azért is, mert nekem sem hiányzik oly nagyon a képernyő. Hogy meddig tartható ez az állapot, azt nem tudom. Dávid a napokban nyálba fojtotta a Blackberryt...Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-4628642484813870862011-04-09T20:48:00.000+02:002011-04-09T20:48:44.496+02:00Pléjgránd<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWLV835QFvBjivITa5JzkKR__j4chfXqXrQk7TUk_c4jvbIiidmJAmfXyH5vQsvUmnZIsScQz0HHBGRkiPrJg6vizvsl1Cu38VdPK6PoOpJsj_i67lFhFqjIV0KPUhRep5LnNn67O4ZXE/s1600/DSCF0255.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWLV835QFvBjivITa5JzkKR__j4chfXqXrQk7TUk_c4jvbIiidmJAmfXyH5vQsvUmnZIsScQz0HHBGRkiPrJg6vizvsl1Cu38VdPK6PoOpJsj_i67lFhFqjIV0KPUhRep5LnNn67O4ZXE/s200/DSCF0255.jpg" width="200" /></a></div>Leánykori nevén <i>tot lot</i>. Úgyis mint játszótér. A környéken kettő is van, és jelentem, a lényegi dolgokban nem tapasztaltam különbséget: a gyerek itt is játszanak, itt is huzakodnak, és itt sem akarnak hazamenni. A játékok nem jobbak és nem rosszabbak, mint otthon. A közelebbi a "high tech" hely, csúzdákkal, gondosan megkomponált 'fejlesztő' játékokkal és puha gumiborítással, a távolabbi meg az, ahol a sok gyerek van, homokozóval, hintával, és hasonló "hagyományos" cuccokkal.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9JSVGs9yFElXCQ5ijrdsp1iZSj2p0PLkBODDzaTsiYKqr0kcoVt1eh_Bae5QFsDXinv-e6ekZf_CMl0rNMDfrh7OuBXrt50KdGTJiDFMzwGM8fnbDyYI4OUeXm4Pwl0lES1KOTCeMnoc/s1600/DSCF0263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9JSVGs9yFElXCQ5ijrdsp1iZSj2p0PLkBODDzaTsiYKqr0kcoVt1eh_Bae5QFsDXinv-e6ekZf_CMl0rNMDfrh7OuBXrt50KdGTJiDFMzwGM8fnbDyYI4OUeXm4Pwl0lES1KOTCeMnoc/s200/DSCF0263.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9JSVGs9yFElXCQ5ijrdsp1iZSj2p0PLkBODDzaTsiYKqr0kcoVt1eh_Bae5QFsDXinv-e6ekZf_CMl0rNMDfrh7OuBXrt50KdGTJiDFMzwGM8fnbDyYI4OUeXm4Pwl0lES1KOTCeMnoc/s1600/DSCF0263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br />
</a>Persze vannak a magyar szemnek új dolgok is. A héten találkoztam például az első verébbel. Nem mintha nem lenne egy rakás madár a környéken, de azok mindenféle, általam ismeretlen vörös begyű fajtákhoz tartoznak. Ezen kívül a játszótéri anyukák között többségben vannak a bébiszitterek. És - ami számomra a legizgalmasabb -, bár Washington DC lakosságának túlnyomó része feketebőrű, a bébiszitterek szinte mind spanyolajkúak. Nem véletlenül - mert szigorúan spanyolul beszélnek a gyerekekhez, egyértelműen nyelvtanulási céllal. Őszintén szólva, ezért a tényért irigylem az ittenieket. Tök jó lehet úgy felnőni, hogy egy második nyelvet is beszél az ember, ráadásul gyerekként elsajátítva. No persze, a fenti játszótér Georgetownban van, ami kb. a Rózsdombnak felel meg: itt laknak a gazdagok és szépek (de főleg a gazdagok), ők nyilván válogathatnak a bébiőrök között. Vagy: amint az a bejárati kapura ki is van írva, a játszóteret a használói tartják fent - értsd: a helyi lakosok civil szervezete -, ami nem csak azt jelenti, hogy mindenki felelős azért, hogy a játszótér szép és rendezett és használható legyen, hanem kezdeményező hozzájárulást is. Amikor a héten a csúszdához vezető falépcsőn eltört egy deszka, az anyukák magától értetődően kiszedték, elvitték, és ha jól értettem, valamelyik apuka hoz majd újat. Ezt mondjuk imádom az amerikaiakban: ha valami van, megoldják, nem azon nyavalyognak, hogy kinek kellene megoldania. A játékok ugyanúgy közhasználatúak, mint otthon (vagyis mindenki bedobja a dolgait a közösbe, és a kölkök az esetek többségében nem a saját cuccaikkal játszanak). A helyi problémamegoldási divatot is bírom: amikor "helyzet" van, első körben a következő kérdést teszik fel a gyereknek (ilyen-olyan variációkban): <i>"hogy lehetne ezt a helyzetet megoldani?"</i> Nyilván egy kétéves még nem feltétlenül jön elő nyer-nyer megoldásokkal (bár láttam már olyan húzásokat, amiket ajánlanék sok nagyonokos felnőtt figyelmébe, szóval vigyázzunk az általánosításokkal!), de a hozzáállás roppant szimpatikus. Ha nem jön be, még mindig ott a jó öreg tekintélyelv, amit a amerikai gyerekek mintha jobban tisztelnének, mint magyar kortársaik. Tény, hogy nem igazán láttam itt hisztiző gyereket. Ordítás persze van, főleg egymással a homokozójátékok használati joga vagy a tűzoltóautó sofőrülése felett, de hiszti a szülőkkel vagy a bébiszitterrel nem jellemző. Kíváncsi vagyok, mi a titkuk... </div><br />
<br />
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Washington DC felnőtt szemmel amúgy - úgyis, mint a világ első számú szuperhatalmának fővárosa - nos, meglehetősen... szürke. Olyan... semmilyen. Félreértés ne essék, nagyon tiszta, rendezett, tervezett, karbantartott. Talán kissé túlságosan is. Nekem hiányzik belőle a karakter. Kíváncsi vagyok, vajon ez a "kompromisszumos fővárosság" eredménye-e, és Canberra, Ottawa és társaik is hasonlóan néznek-e ki. Mert ami a kormányzati hatékonyságot, imidzset és üzenetet illeti, csillagos ötöst érdemel: vonalzóval megtervezett, négyzethálós utcaszerkezet (egy-két diagonálisan haladó főúttal, hogy ne legyen olyan unalmas), látványos kormányzati negyed, azonos (neoklasszicista) stílusú épületekkel, megfelelő mennyiségű zöldfelület, és az egy légköbméterre jutó legnagyobb helikoptersűrűség, amit valaha láttam.</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Ennek ellenére - vagy éppen ezért - kifejezetten élhető hely. Mert tiszta, mert rendezett, mert jó a közbiztonság és az infrastruktúra (bár, aki még egyszer fikázza a BKV-t, azt beutalom egy itteni metrótúrára!).Az időjárás mondjuk... március végén 5 fok körül volt a nappali hőmérséklet, ami szerény véleményem szerint felháborító. Ez, végülis, nem az északi sark. Most, így április elejére egész a 9 fokig tornáztuk fel magunkat! Holnap állítólag 22 fok lesz. Hiszem, ha látom.</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Így persze ritkábban jutunk el játszótérre, mint szeretném. Szerencsére a gyereknek több esze van, mint nekem, és kiválóan megoldja a saját szórakoztatását házon (figyelem, nem lakáson!) belül is. Az épületben van (és itt most a gyerekszórakoztatási szempontból jelentős dolgok következnek): négy lift, sok-sok gommbal; lépcsőház, minden emeleten tűzcsappal; három szintnyi mélygarázs, az ehhez tartozó autómennyiséggel; edzőterem, mindenféle izgalmas géppel, valamint vicces fejeket vágó bácsikkal és nénikkel; belső udvar; tetőterasz, rajta körbe futópálya; több kilométer folyosó; klubszoba, kávéfőző géppel és két Macintosh-sal; ezenfelül postaszoba, a tízemeletnyi lakáshoz tartozó postaládákkal. Számos délutánt eltöltöttünk már a ház felfedezésével, és az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezt én legalább annyira élvezem, mint Dani. Mostanra ismerem az összes tűzcsap és tűzjelző helyét (ezt itt nagyon komolyan veszik, tele velük a ház), az összes vészkijáratot, a hátsó lépcsőházat és a személyzeti bejárót. Ja, az egész ház akadálymentes, így van, hogy Dávid babakocsival jön (hátibabával nehéz súlyzózni, bár örömmel állapítottam meg, hogy a hátizmaim erősebbek, mint azt én hittem).</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Egyébként az egész város (igen, a metró is) 99%-ban akadálymentes, tele is van babakocsikkal. Hordozott babát inkább csak kenguruban látok, tegnapelőtt csíptem el egy Close-ba burkolt minit a játszótér mellett. Az itteniek olyan amerikai módra nagyon barátságosak, a gyerekekkel különösen. Tök ismeretlenül rámosolyognak a fiúkra, köszönnek, beszélgetn(én)ek pár szót. Először kicsit meglepődtem (bár elvben tudom, hogy itt ez a szokás, mégis furcsa volt), de ma már egész jól kezelem, és jól is esik. Sokkal kellemesebb néhány barátságos szót váltani, mint mufurc képpel nyomulni az utcán. Persze ez nem életre szóló barátságok kezdetét jelenti, egyszerű, mindennapi udvariasságról van szó. Dani tőle szokatlanul félénk és zárkózott, azt gondolom, zavarja (furcsának találja, mittudomén), hogy nem érti, amit mondanak neki. Mostanában egy-egy szimpatikus néninek már be szokta mutatni a családot (Dávidot, magát és engem), persze magyarul, de beszélgetésbe még nem nagyon elegyedik velük (mint azt otthon tenné). Ha tovább maradnánk, akkor forszíroznám, hogy angol közegben legyen, többet halljon angol szót, de így nem látom értelmét. Majd máskor.</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Most viszont megyek, és szerzek magamnak valami bűnöset, mert mindkettő alszik, és ezt ki kell használni. Még nem tudom, mi lesz az... Starbucks kávé... igazi chocolate chip cookie... friss ananászszelet... gránátalmamag (kiszedve, és tálalva)... jelly bean (ja, az nincs itthon)... vannak itt kérem számosan jó dolgok is ;)</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiTnvwLQd4esJUURLQ0PL3p5ufPBpv3coSfxeKNzdNTExXS6rSOh5iMdKZIfFSD5doyTryhS69mlV_LG7frN1OeCYac2e5KX6WFshgwbbNzna-dervvgvTJcz68-SOgMpgz56mlghgrG4/s1600/DSCF0265.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiTnvwLQd4esJUURLQ0PL3p5ufPBpv3coSfxeKNzdNTExXS6rSOh5iMdKZIfFSD5doyTryhS69mlV_LG7frN1OeCYac2e5KX6WFshgwbbNzna-dervvgvTJcz68-SOgMpgz56mlghgrG4/s200/DSCF0265.jpg" width="200" /></a></div>Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-41175185886962443052011-03-17T01:54:00.001+01:002011-04-09T20:49:15.955+02:00Repülünk!Ááááááááááááááááááááá. Uhhhhhh. Brrrrr. Öhöm. Szóval...<br />
<br />
...kaland volt. Ahogy M. megjegyezte: szintet léptünk. Mindannyian. In WOWspeak: lots of XP, no loot. 18 órás utazás (bruttó), ebből 12 a levegőben, 6 órás időeltolódás.<br />
<br />
Mit ne mondjak, nem vagyok elragadtatva az angol nemzeti légitársaság gyerekbarátságától. Korrektek voltak mindkét gépen, de semmi több - inkább az volt az érzésem, hogy tehernek, pluszmunkának élik meg, hogy vagyunk (nem mi voltunk az egyetlen kisgyerekkel utazók). Ezzel csak az a bajom, hogy az össz. pluszmunkájuk az volt velünk, hogy Dávid gyerekülését letettük hátul, illetve egyetlen egyszer hátramentem, és megkértem őket, hogy melegítsék meg a bébiételt. Ja, és Dani teljes kétszer (a 12 óra alatt) végigsétált a folyosón. Ezenkívül ezért fizetik őket, in my book a flight attendant is paid to attend to flyers. Morc. Pedig mondtam, hogy először utazom gyerekekkel, de semmi segítőkészséget nem tapasztaltam. Kedvenc mozzanatom: szállok be a gépbe, ott áll a légiutaskísérő (férfi) és a csomagszállító (férfi), és mozdulatlanul nézik, ahogy a 7 hónapossal a kezemben próbálom becsukni a babakocsit, amit az ajtónál le kell adni. Annyit sem mondtott a pasi, hogy a gyerekülést felvihetem, a csomagos srác javasolta. Mivel mindkét gép totál tele volt, a tapasztaltabb utazóktól kapott tippet, miszerint kérj / foglalj el még egy szabad ülést, nem lehetett megvalósítani.<br />
Tapasztalatok összegzése: a légitársaság(ok?) nincs(enek) igazán felkészülve a kisgyerekkel utazókra, és nem is kedvelik különösebben a célcsoportot. Persze, van pelenkázó a vécében (keskeny és kemény), és hajlandóak külön térítés nélkül szállítani a babakocsit (igaz, a babakocsisnak feladható csomag nem jár).<br />
<br />
Persze megoldottuk, és Amerika felé félúton már egész jó volt a rendszer: Dávid gyerekülésben az egyik ülésen, Dani keresztben az ölünkben - alszik. Amíg ébren vannak, kicsit bonyolultabb a dolog, mert szórakoztatni kell őket. Egyébként csak szuperlatívuszokban írhatok a fiúkról: végtelenül türlemesen, együttműködően, kitartóan viselték a tortúrát. Mentek, nézelődtek, segítettek, egyszóval angyaliak voltak.<br />
<br />
Egy ponton viszont szavam sem lehet: Heathrow-n a biztonsági ellenőrzésnél előrevették a gyerekeseket (Ferihegyen nem), és nagyon normálisan is csinálták. A mellettem levő anyuka nem biztos, hogy egyetértett ezzel, mert ragaszkodtak hozzá, hogy bontsa ki és kóstolja meg a bébiételeket, és -italokat, és a dobozos babatejet nagyon nem akarta kinyitni. Én is kóstoltam, de egyrészt tudtam, hogy ez lesz, másrészt üveges bébikaját vittem (egyáltalán, kinek jutott eszébe nem visszazárható kiszerelésben árulni babakaját?!).<br />
<br />
Az amerikai bevándorlásnál nincs ilyen kedvezmény, mindenki állja csak végig. Érdekes módon, helyi idő szerint este tízkor (otthon hajnali négy) valahogy eszembe sem jutott, hogy előre akarnék menni, csak mentem szépen előre a kordonok között, á la vak ló. Jóóóól kikérdezgettek minket, begyűjtötték az összes ujjlenyomatunkat és retinaszkenneltek, mindezt kellően morc pofával, de végül bebocsájtást nyertünk. Az iráni taxisofőr, aki a reptérről a lakásig hozott minket, roppant helyes és segítőkész volt, ellenben láthatóan nem tartotta szükségesnek, hogy a kezét a kormányon tartsa. A washingtoni körgyűrűt éppen több helyen is felújítják, a sávelhúzás-szlalom kifejezetten extrém sport.<br />
<br />
Mindenesetre megérkeztünk, egyben, mostanra már a jetlag-et is egész jól leküzdöttük, bár Dávid még mindig hajnali ötkor kel. További washingtoni tapasztalatok később.Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-5732584864987982912011-03-08T18:27:00.000+01:002011-03-08T18:27:35.236+01:00OvinézőbenJanuár végén <a href="http://csaladeskarrier.blogspot.com/2011/01/csalad-es-karrier-az-oviugy.html">voltam "óvodakostolgatón" szülőknek</a>. Gondoltam, azért kóstoltatok egy kicsit a gyerekkel is, mégiscsak ő fog oviba járni. Mindent meghányva-vetve, végül két ovi maradt a listánkon: <u>a körzeti</u> (ahova a legnagyobb esélye van bekerülni) és <u>a legközelebbi</u> (ami eme hasznos tulajdonsága mellett még jó ovinak is tűnik). Hogy a kettő miért nem esik egybe, azt most hagyjuk.<br />
<br />
Mivel áprilisban, az óvodai nyílt napok idején nem leszünk itthon, megbeszéltem a két vezető óvónővel, hogy most mennénk. Pozitívum: mindketten nagyon kedvesen, nagyon készségesen reagáltak, természetesnek vették, hogy szeretnénk megnézni az ovit. Így hát az előre egyeztetett időpontokban fogtam a 2,5 évest, és elmentünk ovit nézni. Alaposan felkészültem előtte, közvéleménykutatást folytattam arról, hogy mi mindent kell megkérdezni, mi mindenre kell odafigyelni, és a végére egész oldalnyi listám volt.<br />
<br />
Ő teljesen be volt sózva. Már vagy fél éve irígykedve nézi az óvodák udvarait, és most teljesen fellelkesült: "Most már én is ovis vagyok, és bemehetek játszani!" Hát, ha még nem is ovis, de most bemehetett játszani az udavrra, sőt az egyik helyen a csoportszobákba is beengedték - alig tudtam kivontatni onnan (kukásautót talált). Amikor megkérdeztem, mi tetszett neki legjobban, mindkét alkalommal a játékokat mondta. (Engem a kisvécék bűvölnek el, már saját oviskoromban is azok tették rám a legnagyobb hatást...) És az egymillió forintos kérdésre, miszerint <b>melyik ovi tetszett jobban</b>, gondolkodás nélkül azt felelte: <b>mindkettő</b>.<br />
<br />
Nagy kő esett le a szívemről. Egyrészt, mert tetszik neki az ovi, mint olyan. Másrészt, mert tetszik neki az a kettő, amit kinéztem. Harmadrészt, mert bármelyikbe veszik fel, azzal a tudattal vihetem oda, hogy tetszik neki az a hely. Negyedrészt, mert így nem kerülök konfliktusba magammal: értelemszerűen abba az oviba szeretném beíratni a gyerekemet, amelyik megnyerte a tetszését. Emellett azonban vannak további, felnőtt, szülői szempontjaim is, és ezeknek az egyik ovi inkább megfelel, mint a másik. Így most a nekem szimpatikusabb ovit fogjuk megpróbálni. Szurkoljatok!Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-80111110893436436522011-02-24T22:21:00.002+01:002011-03-08T16:47:20.389+01:00Haragszom. Rád.<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;">Kaptam M.-től egy <a href="http://milo.com/how-to-get-angry-without-feeling-guilty?aid=17">könyvet</a>. És tök jó. Elhatároztam, hogy kipróbálom, amit a gyerekekkel kapcsolatban javasol, nevezetesen, hogy amikor legközelebb sír a gyerek, kérdezzem meg, miért haragszik.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333;">Tegnapelőtt este: éppen teszem tisztába a kicsit, készülök lefektetni. A nagy pörög és ordít, rámászik a pelenkázóra, mindent megtesz, amivel secperc ki tud hozni a sodromból. Mély levegőt vettem, majd a következő párbeszédet folytattam le Danival:</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333;">Én:</span><span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333;"><i> Haragszol, kicsim? Mire haragszol? Vagy kire?</i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;">Dani: <i>A mamára!</i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;">Én: <i>És miért haragszol rám?</i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;">Dani:<i> Mert a Dáviddal foglalkozol, nem a Danival!</i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;">Én:<i> Értem. És mire lenne szükséged; mit csináljunk, hogy megszabadulj a haragtól?</i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;">Dani (habozás nélkül)<i>: Kiabálni akarok!</i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;">Én: <i>Jól van, kincsem. Menj át a hálószobába, ott kikiabálhatod magadból a haragodat.</i></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><span class="Apple-style-span" style="color: #333333;"><span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px;">Erre bevonult a hálószobába </span></span><span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333;">a tükör elé, és kikiabálta magából. Ha nem vagyok ott, el sem hiszem, hogy ilyen van.</span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;">A nyomaték kedvéért: most először csináltam ilyet, előtte nem beszéltünk külön a haragról, hogy azzal mit kell vagy lehet vagy szabad kezdeni. Ha én haragudtam valamiért, azt megmondtam neki, és ő is kiejtette már a száján, hogy "haragszom" - de ennyi. Ehhez képest a fenti párbeszéd szerintem csúcs. És igen, büszke vagyok arra, hogy olyan a kapcsolatom a fiammal, hogy habozás nélkül közli, hogy igen, haragszik, igen, a mamára, és még a megoldást is megmondja. Imádom a gyerekeket! No, nem vagyok naiv, nem lesz ez mindig ilyen egyszerű. De ha a tendencia marad, és a fiúk megtanulják, hogy </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;"><b>a) "joguk van" haragudni, mérgesnek lenni</b></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;"><b>b) ezt el lehet mondani</b></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;"><b>c) megfelelő módon ki lehet ereszteni a gőzt, </b></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="-webkit-border-horizontal-spacing: 1px; -webkit-border-vertical-spacing: 1px; color: #333333; font-family: inherit;">akkor azt hiszem, nagyot léptem előre afelé, hogy boldog embert "neveljek" belőlük.</span>Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-36849311804102736612011-02-22T15:04:00.000+01:002011-02-22T15:04:27.034+01:00KismamapassAnyósom ötlete volt, hogy az <a href="http://www.europass.hu/EPdokumentumok/mobilitasiigazolvany">Europass mobilitási igazolvány</a> és a <a href="http://www.youthpass.eu/hu/youthpass/">Youthpass</a> mintájára a gyesen lévő anyukák kompetenciabővülését (értsd: mi mindent tanultam gyerekterelgetés közben) is regisztrálni kellene valahogy.<br />
<br />
Íme, amit én izzadtam ki magamból - sajnos a táblázatot nem tudom ennél normálisabbra szerkeszteni, de éljen a 80/20!<br />
<br />
<div class="MsoNormal"><b><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">KISMAMAPASS<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><o:p></o:p></span></span></b></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 10pt;">Miben fejlődtem a GYED/GYES alatt? – Az európai kulcskompetencia-keretbe foglalva<o:p></o:p></span></b></div><br />
<table border="1" cellpadding="0" cellspacing="0" class="MsoTableGrid" style="border-collapse: collapse; border: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-insideh: .5pt solid windowtext; mso-border-insidev: .5pt solid windowtext; mso-padding-alt: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; mso-table-layout-alt: fixed; mso-yfti-tbllook: 480;"><thead>
<tr style="mso-yfti-firstrow: yes; mso-yfti-irow: 0;"> <td style="border: solid windowtext 1.0pt; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 91.7pt;" valign="top" width="122"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant: small-caps;">Kompetencia<o:p></o:p></span></b></div></td> <td style="border-left: none; border: solid windowtext 1.0pt; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 88.3pt;" valign="top" width="118"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant: small-caps;">Ismeretek<o:p></o:p></span></b></div></td> <td style="border-left: none; border: solid windowtext 1.0pt; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 95.4pt;" valign="top" width="127"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant: small-caps;">Készségek, Képességek<o:p></o:p></span></b></div></td> <td style="border-left: none; border: solid windowtext 1.0pt; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 90.0pt;" valign="top" width="120"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant: small-caps;">Attitűd / Hozzáállás<o:p></o:p></span></b></div></td> </tr>
</thead> <tbody>
<tr style="mso-yfti-irow: 1;"> <td style="border-top: none; border: solid windowtext 1.0pt; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 91.7pt;" valign="top" width="122"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Anyanyelvi kommunikáció<o:p></o:p></span></b></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 88.3pt;" valign="top" width="118"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Gyerekszókincs, mondókák, versek, dalok<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><br />
</div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 95.4pt;" valign="top" width="127"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">A mondanivaló rövid, egyszerű, pontos megfogalmazása<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Átfogalmazás, egyszerűsítés, kevés szóval, kis szókinccsel árnyalt fogalmazás<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Nyelvi kreativitás<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Pozitív kommunikáció (dog’s language)<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 90.0pt;" valign="top" width="120"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Értő hallgatás és figyelem<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">A másik által közvetíteni kívánt üzenet megértésének szándéka<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">A nyelvi kreativitás tisztelete<o:p></o:p></span></div></td> </tr>
<tr style="mso-yfti-irow: 2;"> <td style="border-top: none; border: solid windowtext 1.0pt; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 91.7pt;" valign="top" width="122"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Idegen nyelvi kommunikáció<o:p></o:p></span></b></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 88.3pt;" valign="top" width="118"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">-<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 95.4pt;" valign="top" width="127"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">-<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 90.0pt;" valign="top" width="120"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">-<o:p></o:p></span></div></td> </tr>
<tr style="mso-yfti-irow: 3;"> <td style="border-top: none; border: solid windowtext 1.0pt; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 91.7pt;" valign="top" width="122"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Matematikai, természettudományi és technológiai kompetenciák<o:p></o:p></span></b></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 88.3pt;" valign="top" width="118"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Babaápolás, természetes gyógymódok (aromaterápia, gyógynövények, stb.)<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 95.4pt;" valign="top" width="127"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Ok-okozati viszonyok világos megfogalmazása, közvetítése<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Logisztikai tervezés, hatékonyság-elemzés és –értékelés<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">A rendelkezésre álló erőforrások (időbeli, anyagi, szellemi, környezeti) optimális kihasználása<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 90.0pt;" valign="top" width="120"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">A környezet és benne az ember iránti megnövekedett tisztelet és odafigyelés<o:p></o:p></span></div></td> </tr>
<tr style="mso-yfti-irow: 4;"> <td style="border-top: none; border: solid windowtext 1.0pt; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 91.7pt;" valign="top" width="122"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Digitális kompetencia<o:p></o:p></span></b></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 88.3pt;" valign="top" width="118"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Fórumok használata, blog használata<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 95.4pt;" valign="top" width="127"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Kritikus gondolkodás<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 90.0pt;" valign="top" width="120"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Önfegyelem<o:p></o:p></span></div></td> </tr>
<tr style="mso-yfti-irow: 5;"> <td style="border-top: none; border: solid windowtext 1.0pt; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 91.7pt;" valign="top" width="122"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">A tanulás tanulása<o:p></o:p></span></b></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 88.3pt;" valign="top" width="118"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Nem-formális tanulási módszerek<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 95.4pt;" valign="top" width="127"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Összpontosítás – figyelemmegosztás / multitasking<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 90.0pt;" valign="top" width="120"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Kérdésekre és új ismeretekre való nyitottság<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Türelem<o:p></o:p></span></div></td> </tr>
<tr style="mso-yfti-irow: 6;"> <td style="border-top: none; border: solid windowtext 1.0pt; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 91.7pt;" valign="top" width="122"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Személyközi és állampolgári kompetenciák<o:p></o:p></span></b></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 88.3pt;" valign="top" width="118"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Anyákkal (szülőkkel) szembeni társadalmi elvárások – koncepciók<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Munka-magánélet egyeztetésének lehetőségei Magyarországon<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Gyermeknevelési támogatások, lehetőségek és kihívások ismerete<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 95.4pt;" valign="top" width="127"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Összpontosítás – figyelemmegosztás / multitasking<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Stresszkezelés<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Egyezkedés, tárgyalás, egyeztetés, nyertes-nyertes megoldások megtalálása<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Közösségszervezés, közösségépítés<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 90.0pt;" valign="top" width="120"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Nagyobb türelem, kompromisszumkészség<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">„Megválogatom a harcaimat”<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Teret adni a másiknak, támogatni az ő fejlődését (és nem helyette megoldani a helyzeteket)<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Odafordulás, másikra való 100%-os odafigyelés<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">A másik ember méltóságának tisztelete (kortól függetlenül)<o:p></o:p></span></div></td> </tr>
<tr style="mso-yfti-irow: 7;"> <td style="border-top: none; border: solid windowtext 1.0pt; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 91.7pt;" valign="top" width="122"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia<o:p></o:p></span></b></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 88.3pt;" valign="top" width="118"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Atipikus foglalkoztatási formák, azok előnyei és hátrányai<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Nők helyzete a munkaerőpiacon<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Személyes lehetőségek felmérése<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 95.4pt;" valign="top" width="127"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Egyéni munkavégzés, hatékony időgazdálkodás, IKT jobb kihasználása<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Projektkezdeményezés, és – menedzsment, súlypontok, lényegi kérdések gyors és pontos azonosítása<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Saját határaim és lehetőségeim felmérése<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 90.0pt;" valign="top" width="120"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Felelősségvállalás<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">A dolgok elengedésére való nyitottság<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Kezdeményezés<o:p></o:p></span></div></td> </tr>
<tr style="mso-yfti-irow: 8; mso-yfti-lastrow: yes;"> <td style="border-top: none; border: solid windowtext 1.0pt; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 91.7pt;" valign="top" width="122"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; mso-margin-top-alt: auto;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Kulturális tudatosság és kifejezőkészség<o:p></o:p></span></b></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 88.3pt;" valign="top" width="118"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Gyerekversek, mondókák, dalok<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Magyar és nemzetközi mesék, mesevilágok<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 95.4pt;" valign="top" width="127"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Rögtönzés, kreativitás<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Mondanivaló dalban / versben való megfogalmazása<o:p></o:p></span></div></td> <td style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border-left: none; border-right: solid windowtext 1.0pt; border-top: none; mso-border-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-left-alt: solid windowtext .5pt; mso-border-top-alt: solid windowtext .5pt; padding: 1.4pt 5.4pt 1.4pt 5.4pt; width: 90.0pt;" valign="top" width="120"><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Mások önkifejezésére való nyitottság, kíváncsiság<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 2.85pt; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;">Mások művészi / kulturális megnyilvánulásainak tisztelete<o:p></o:p></span></div></td> </tr>
</tbody></table><br />
<br />
A kompetencialista és bővebb kifejtése<a href="http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/publ/pdf/ll-learning/keycomp_hu.pdf"> itt található.</a>Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-9123316329995193772011-02-11T21:57:00.001+01:002011-02-12T13:40:47.227+01:00Nyavalygás helyettÚjraolvastam egy csomó posztot, és megállapítottam, hogy többségében panaszkodom. Szépen vagyunk... oké, terápiás célzattal jó kiírni magamból a nyavalyáimat, de nem szeretném, ha évek múlva csak ezek maradnának meg a kollektív emlékezetben, hiszen annyi gyönyörű pillanatunk is van!<br />
<br />
A teljesség igénye nélkül:<br />
<br />
Levágtam Dani haját! Szóba került, hogy most már nagyon ráférne, és jön haza a papa, és biztos mennyire örülne ha a Daninak szép új frizurája lenne, menjünk holnap fodrásznénihez - reakció: felpattan, hozza az ollót, beül a kisszékébe, és közli velem, hogy "mama vágja le a Dani haját!" És végigülte, hang nélkül. Egy fodrásznéni valószínűleg sírógörcsöt kapna az eredmény láttán, de én rém büszke vagyok rá.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJdZr8CF6FqpuH16jQpIdN4fnAQ-xIW9lncylWOjfooJcFua1XYF_2XCb5OkbQjNcn0xR4-pKD1AkjNQBNbePiLtakRw7MOCVVOBFbTs4Q2tIWG9QDAUbNHT-mYg8ZYYbRptaj3QNiN7g/s1600/DSC04053.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; cssfloat: right; float: right; height: 168px; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; width: 271px;"><img border="0" h5="true" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJdZr8CF6FqpuH16jQpIdN4fnAQ-xIW9lncylWOjfooJcFua1XYF_2XCb5OkbQjNcn0xR4-pKD1AkjNQBNbePiLtakRw7MOCVVOBFbTs4Q2tIWG9QDAUbNHT-mYg8ZYYbRptaj3QNiN7g/s200/DSC04053.JPG" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_Wo4jX8wikvU2UpDYQ1D-TCISNQGw1OyFqiXXKFvLxWEtdh2Ui9vSTIp3Ph5AVZUs6D3IBgT-Dki1huKzAotZ8tgrt-Ku-A7rLH7XEjp7v8j1GY0hW_c5eHRXbWD1R48uFIK7tjzybnA/s1600/DSC04050.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" h5="true" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_Wo4jX8wikvU2UpDYQ1D-TCISNQGw1OyFqiXXKFvLxWEtdh2Ui9vSTIp3Ph5AVZUs6D3IBgT-Dki1huKzAotZ8tgrt-Ku-A7rLH7XEjp7v8j1GY0hW_c5eHRXbWD1R48uFIK7tjzybnA/s200/DSC04050.JPG" width="200" /></a></div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"><br />
</div><br />
Dumál. Most már főleg egyes szám első személyben, és hihetetlen dolgokat. Tegnapi kedvencem: "A mamának segíteni kell a ház körül a Daninak: autót menteni, takarítani, enni. Bizony, bizony." (A fontos dolgok az életben...) Mai szókincs-villantás: "Mit csinál a nagyi?" - kérdem tőle. "Olvasgat" - feleli Dani.<br />
<br />
Elalszik egyedül! Igaz, hogy csak a nagy ágyban, és előtte kiszól néhányszor, de az utóbbi egy hétben végül minden nap úgy aludt el, hogy nem voltam mellette. (Ezért van időm blogot írni.)<br />
<br />
És, hogy Dávid is megjelenjen itt: ő egy angyal. Napsugarasan mosolyog, gyönyörűen eszik (khm... zabál), és éjjel alszik (kopp-kopp-kopp). Ezerrel figyel mindenre és szívja magába az infót - és végtelenül jófej módon hagyja, hogy energiáim nagyobbik részét Danira fordítsam.<br />
<br />
Lehet, hogy <a href="http://csaladeskarrier.blogspot.com/2011/02/tokeletes-anya-mitosza.html">nem vagyok tökéletes anya</a>, de azért valamit csak jól csinálok. :)Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-6323493014814662592011-02-11T21:19:00.004+01:002011-02-11T21:34:07.251+01:00A tökéletes anya mítoszaElegem van. Kiürültek a tartalékaim, rosszul alszom, állandó lelkiismeret-furdalásom van. Miért is? Nyilván közrejátszik a dologban az a tény, hogy (megint) megjött a rossz idő, nyirkos és szürke minden, esik az eső, hiányzik a napfény, a meleg, a szabad levegő. Február van, tél vége, ilyenkorra majdnem mindenkinek tele a hócipője a téllel, a sötéttel, a hideggel. Nem lehet annyi vitamint szedni és (melegházi) gyümölcsöt-zöldséget enni, ami pótolná a (szoptatás által fokozott) hiányt. És ezzel persze nem csak én vagyok így, hanem Dani is. Megkattan a bezártságtól, miközben nekem nagyon nehezemre esik rávennem magamat, hogy felöltöztessem-összepakoljam magunkat (még mindig fél óra az egyéni csúcsom), és kimenjünk a nyirkos hidegbe.<br />
<br />
Azt hiszem, mostanra sokalltam be. A hároméves gyes kiötlői előtt még csak az a cél lebegett, hogy távol tartsák a nőket a munkaerőpiactól, így elrejtsék a belső munkanélküliséget, de az intézkedés hatásai ennél sokkal tovább gyűrűztek. Társadalmi elvárás lett Magyarországon (pszichológiai tanulmányokkal hathatósan megtámogatva), hogy a gyerek születése után az anyja maradjon is vele otthon három évig. Egyetlen mentsége van annak, aki hamarabb megy vissza dolgozni: ha, kvázi, "muszáj" neki. Miközben elismert szindróma lett a "gyes-betegség", még azok a nők is, akik pedig átéltek hasonlót, ferde szemmel néznek arra az anyára, aki ki meri mondani, hogy elege van. Elege van a "tökéletes anya" szerepéből, a gyerekekre való 24 órás odafigyelésből, abból, hogy képtelen egy menetben megreggelizni, egy újságcikket elolvasni, valakivel öt percet zavartalanul beszélgetni.<br />
<br />
Összeszedtem, hogy milyen szerepekben kell(ene) tündökölnie az embernek egy 2-3 éves mellett:<br />
<br />
<ul><li>egy képzett és tapasztalt <b>óvónő</b> tudása és eszköztára kívántatik a gyermek neveléséhez és szórakoztatásához</li>
<li>egy <b>dietetikus</b> a megfelelő étrend összeállításához (nehogy valami allergizálót / károsat / akármit kapjon!)</li>
<li>egy <b>mesterszakács</b> a különleges baba- és gyermekételek (frissen való!) elkészítéséhez - hiszen <a href="http://www.life.hu/anyaskodj/kisbabadvan/20100617-igy-ne-taplald-a-gyereket-13-eves-kora-kozott.html">a felnőttek által fogyasztott ételek nem megfelelőek neki</a></li>
<li>egy <b>edző</b> a megfelelő mozgásmennyiség biztosításához (annak állóképességével!)</li>
<li>egy <b>gyermekpszichológus</b> a gyermeki lélek rezdüléseinek megfelelő kezeléséhez</li>
<li>mindez megspékelve egy <b>buddha</b> türelmével.</li>
</ul><div>Na, ez én mind nem vagyok. Igyekszem képezni magam (már csak azért is, mert szórakoztat), de nem állítanám, hogy a szakma csúcsán lennék bármely fenti témában, a türelem pedig soha nem volt erős oldalam.</div><div><br />
</div><div>Ott van az eb elvermelve, hogy persze szeretném jól csinálni. Minél jobban. És nagyon könnyű a saját belső hangjaim helyett az elvárások és elméletek <span class="Apple-style-span" style="background-color: white;">kakofóniájára </span>hallgatni. Nem is tudom, miért. Mert a csapból is ez folyik? Nagyon sok minden folyik még a csapból, ami mind nem izgat. Mert bizonytalan vagyok? Igazából nem vagyok. A '<i><a href="http://csaladeskarrier.blogspot.com/2010/11/csalad-mive-nevelem-gyerekeimet.html">mit</a></i>'-ben legalábbis nem. A '<i>hogyan</i>'-ban már inkább.</div><div><br />
</div><div>Jót akarok a gyerekeimnek. A legjobbat (nyilván). De hogy adott helyzetben éppen mi a legjobb... és most nem a nagy vonalakkal van a gondom, hanem az apró-cseprő mindennapi helyzetekkel. A pillanatnyi prioritásokkal. Szobatisztuló gyerekemet nyaggassam-e a felkelés utáni bilire üléssel (sokáig ez volt a szokás, most éppen sztrájkol), vagy sem? Ragaszkodjam-e ahhoz, hogy a reggeli teámat igenis az asztalnál ülve, nyugiban iszom meg, vagy törődjek bele, hogy addigra Dani minden türelme elfogyott a felkelés-szoptatás-tisztába tevés-öltözés-reggelikészítés-reggelizés menetben (kb.egy óra, ha jók vagyunk) és végre játszani akar, persze velem? Mi mit ér meg?</div><div><br />
</div><div>A mi egyéni helyzetünk persze más lenne, ha Dávid nem akkor születik, amikor. Akkor bizony a nagy már bölcsibe járna, és teljesen más lenne a napi menetrend és az együtt töltött idő mennyisége (és minősége?) is. Én dolgoznék, alig várnám, hogy hazaérjek hozzá - karrierista énem kielégülne az irodában és a programokon, anyai szívem összes energiáit pedig napi 14-16 helyett 7-8 órában kellene levezetnem. Így viszont esélytelen a bölcsi, és a nagy mellett ott a kicsi is.</div><div><br />
</div><div>Ezért most valószínűleg sokan jól leminősítenek magukban. Csakhogy hiába vagyok <a href="http://www.lll.hu/node/164">boldog háziasszony</a>, aki maga vállalta, hogy gyerekeket nevel és otthon marad velük - engedtessék meg nekem, hogy életem értelmét és kiteljesedését ne kizárólag ebben lássam. Hangsúly a "<i>kizárólag</i>" szón. Mert embert nevelni valóban a legnagyobb kihívás és küldetés (nekem ráadásul a munkám is ez), és én sem adnám semmiért a fiaim első lépéseit és szavait. Speciel úgy vagyok összerakva (és felnevelve - egy ősanya típusú nő által!), hogy <a href="http://csaladeskarrier.blogspot.com/2010/11/csalad-es-karrier-102a-itt-gyerek-hol.html">másra is van igényem</a>. Anyámnak is volt. Van. Ember is vagyok, nem csak anya. A gyerekem életének első három évében is. Ezt kellene a tökéletesanya-lobbinak végre elfogadnia.</div>Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-7843157374098049242011-02-06T16:42:00.001+01:002011-03-08T16:46:35.019+01:00Vele vagy nélküle?Férj nélkül könnyebb.<br />
<br />
Kifejtem: két kisgyerekkel otthon lenni sokszor könnyebb úgy, ha az apjuk nincs otthon. Kéretik nem a torkomnak ugrani. Nem áll szándékomban kisebbíteni a 2D apukájának érdemeit és jelentőségét. Mindössze megosztom azt a(z először számomra is meglepő) megfigyelésemet, miszerint egy csomó mindent egyszerűbben, könnyebben, kevesebb idegeskedés árán tudok megoldani most, hogy a férjem az Óperencián túl húzza az igát.<br />
<br />
Pedig nagyon féltem ettől a helyzettől, tartottam attól, milyen lesz egyedül két három év alatti gyerekkel otthon. Hát, néha nehéz. Estére nagyon elfáradok, nem is annyira fizikailag mint pszichésen / idegileg. Amikor M. itthon van, legalább megvan az esélyem rá, hogy fél 8 - 8 körül hazajön (még ha nem is mindig). Ilyenkor Dani úgyis a nyakába veti magát, bármit csinálunk, és így jutok egy kis szusszanáshoz. Dávid ilyenkor már alszik, tehát akár azt is megtehetem,hogy olvasok / netezem / teázom / elbambulok. A luxus csúcsa manapság. Napközben erre nem sok esélyem van, mert ha az egyik nagyi el is viszi a nagyot, a kicsi attól még jelen van, és ennek hangot is ad. Bár most, hogy elkezdett hozzátáplálódni, vérmes reményeim vannak...<br />
<br />
Máskor meglepően könnyű. Egyrészt a logisztika: mivel apjuk nem jön haza este, nem is kell erre számítani, így az esti rituálékat nem zavarja meg senki és semmi. És ez sokat számít. Kevés idegölőbb dolog van annál, mint amikor az egész nap pörgő, rohangáló gyereket (aki mellett én is alaposan lefáradtam), végre lecsillapítom, esetleg már ágyba is dugom, kezdek reménykedni abban, hogy lesz időm nekem is "lepörögni" mielőtt beájulok... és akkor hazajön az apja, és a gyerek feléled, mint a tökvirág, rohan az ajtóhoz, és örülhetek, ha a tesóját nem ébreszti fel.<br />
Másrészt a nevelés (továbbra is utálom ezt a szót): most nincs itt a vajszívű papa, hogy tőle ki lehessen sírni azt, amit a mama nem engedett meg (még egy mese, még egy kis játék, stb.)<br />
Harmadrészt az estével való "gazdálkodás": most, ha marad időm az estéből (ritka), akkor azt lelkiismeret-furdalás nélkül eltölthetem olyan dolgokkal, amik csak rólam-nekem szólnak. Amikor M. itthon van, ezek a félórák jelentik a kettőnk közös idejét is, azaz dönteni kell, hogy magunkra vagy egymásra fordítjuk. Sokszor nehéz a döntés. Képmutatásnak tartom, ha valaki azt állítja, hogy hát egyértelmű, hogy ilyenkor egymással kell foglalkozni. Nem az. Nekem (és az általam ismert emberek többségének, a férjemet is beleértve) igenis szükségem van saját időre is.<br />
<br />
Röviden összefoglalva: eggyel kevesebb emberhez kell alkalmazkodni, eggyel kevesebben vannak a családi élet mindennapjai című képletben. Sőt, nem is csak eggyel. Az egyik legmeghatározóbb tényezővel. Lássuk be: lelkileg nagyon más felállás az, amikor nem is számítok arra, hogy hazajön este 8-ra, mint amikor számítok rá, és csak fél 9-re fut be ("Mikor jön a papaaaaa?"), vagy felhív, hogy 10 előtt nem is fog végezni. (Előfordul. Sokkal gyakrabban, mint szeretném - vagy ő szeretné, ha már itt tartunk.) Ez van, ilyen a munkája. Tudtuk (tudtuk?), amikor elkezdte, hogy erre lehet számítani. De más tudni, és más megélni.<br />
<br />
Hogy mit szeretnék inkább, ha választhatnék? Jöjjön haza. Hozzá mentem feleségül, nem a webkamerához. De örülök neki, hogy ezt is megtapasztaltam, és látom, hogy simá(bba)n meg tudom oldani (mint képzeltem).Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-11655579716860423032011-01-24T21:26:00.000+01:002011-01-24T21:26:35.381+01:00Család és karrier - az oviügyMa voltam fejtágítón. Végighallgattam két előadást, és kaptam információs füzetet is. A téma: óvodai jelentkezés.<br />
<br />
Az kérem szépen úgy van, hogy a kerületben naaaagyon népszerűek az óvodák. Annyira azok, hogy sok kerületen kívüli is szeretné ide járatni a gyerekét (és ennek érdekében mindenféle trükköktől sem riadnak vissza ám!). Ezért aztán megesik, hogy saaaajnos el kell utasítaniuk kerületi gyerekeket is.<br />
Mindez "játszótéri fordításban": örülj, ha a gyereket egyáltalán felveszik valahova oviba, és ne is gondolj arra, hogy te választhatsz neki ovit / óvónénit.<br />
<br />
Hm.<br />
<br />
Dani ez év júliusában lesz három éves. Bölcsibe nem járt, mert nem vették fel, hiszen én már terhes voltam Dáviddal. Igényli a társaságot, a játékot, a mozgást, egyértelműen közösségérett. Szeptembertől oviba megy. Megy, mert én nem tudok már neki sem olyan társaságot, sem olyan elfoglaltságot biztosítani, mint egy óvoda. Megy, mert dolgozni akarok. Megy, mert neki is, nekem is így jó. Most már csak azt kell elérnem, hogy legyen is hova mennie.<br />
<br />
Kerületi lakos (már a ükanyja is az volt), és a harmadik szülinapján is túl lesz szeptemberre, két pipánk tehát már van. Mint kiderült, a harmadik pipa az anya munkája, amit tudtommal nem is kérdezhetnének az óvodák. Nos, állásom van, ez a pipa is meglesz. Ezután pedig marad a reménykedés, illetve az ismerősök és protekciók mozgósítása - mert teszik, nem tetszik, ez igenis számít.<br />
<br />
Hogy szeretném-e én választani az óvodát / óvónénit? Azt, aki / ami a legjobban passzol a gyerekhez? Ahol a legjobban érzi magát? Ahol olyan odafigyelést, törődést kap? Ami hároméves lábakon is megközelíthető, és nem kell kocsiba ülni hozzá? Hogyne szeretném! Ám a mai magyar (de legalábbis helyi) valóságban, lehet, hogy kicsit sokat akarok.Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-83630851496662239912011-01-14T23:00:00.001+01:002011-01-15T14:55:47.752+01:00F(od)rásznéniA nagyobbik gyerekem kezd mangafazont ölteni. Nem, nem a szeme nőtt kétszeresére, és a haja sem lett narancssárga. A frizurája ellenben határozottan mangás. Meglehetős... ehm... eklektikusan van vágva a haja, és most, hogy nő, különböző helyeken vannak helyes kis csúcsos lenövések, szembe lógó frufrurészek és hasonlók. A röhej az, hogy jól áll neki. A gond meg, hogy nem maradhat így, mert a következő állapot a punk-rock stíl, ami viszont nekem nem jön be.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbdAEf6A2en2Np_edeHPqyLO-I_nIVttDtG-RQZOcY8Lg0A8jes0S8lrMnryRg9tTFmXBfKxST9Oy5aMQLMe19bSx11AvuWQsAC4oZ-X3TfoOk3bly-dhjOPXForDvUsb8uM8IiHCmwVk/s1600/2D+120.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbdAEf6A2en2Np_edeHPqyLO-I_nIVttDtG-RQZOcY8Lg0A8jes0S8lrMnryRg9tTFmXBfKxST9Oy5aMQLMe19bSx11AvuWQsAC4oZ-X3TfoOk3bly-dhjOPXForDvUsb8uM8IiHCmwVk/s200/2D+120.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLnnuwCODQg-7b6e-NtmQy_7IWLYTgLVtLENgcTwtLKvCmXVu3x3ZYMMUqQE7iY5WVxwoYjFafzaCrm-2UqRpSByypVpWKv9dV5AyE4wvtQfneewQUYLzWIIdec9yP0ZdeVxO2vhs2vVk/s1600/2D+123.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLnnuwCODQg-7b6e-NtmQy_7IWLYTgLVtLENgcTwtLKvCmXVu3x3ZYMMUqQE7iY5WVxwoYjFafzaCrm-2UqRpSByypVpWKv9dV5AyE4wvtQfneewQUYLzWIIdec9yP0ZdeVxO2vhs2vVk/s200/2D+123.jpg" width="200" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
És ímé a gordiuszi hajcsomó: hogyan vegyük rá két és fél éves szemünk fényét, hogy engedje levág(at)ni a haját? A legutolsó alkalommal, amikor megkíséreltem, olyan üvöltést csapott, hogy biztos voltam benne, a szomszédok ki fogják hívni ránk a gyermekvédelmi szolgálatot. Nem vicc! Számomra sokkszerű volt az élmény, azóta nem vagyok hajlandó ollóval közelíteni a hajához - az eredményt lásd fent. Egyszer voltunk fodrásznál (illetve kétszer, de az első alkalommal csak a székig jutott, a hajvágásig nem), akkor is csak azért, mert a fodrászüzlet ablakán benézve meglátott egy hatalmas kamiont, és mindenáron be akart menni - én meg megmondtam neki, hogy csak akkor mehetünk be a fodrásznénikhez, ha levághatják a haját. Csak félig voltam manipulatív dög: azt hiszem, elég furán vette volna ki magát, ha bemegyünk a fodrászatba játszani... így hát beült a székbe, mindkét kezében egy kamiont szorongatva, és könnyekkel a szemében, görcsbe rándult testtel tűrte, hogy a fodrásznéni levágja a haját. <span class="Apple-style-span" style="font-size: x-small;">A kicsi (előre kötve!) mindeközben igyekezett úgy tenni, mint aki nincs ott.</span> Majd megszakadt a szívem, pedig nem tartozom a vajra kenhető anyák közé (hé, az orrát is kiporszívózom, ha kell!). A csaj szerint még egy-két alkalommal sírni fog, aztán simán tűri majd a dolgot. Hát kösszép. Én nem akarom, hogy sírjon, nem akarom, hogy behúzott nyakkal, félelemtől merev tekintettel tűrje a hajvágást! Viszont metálos loboncot sem gondolnék egy ekkora fiúgyermeknek. Ötletek?Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-82566621781913824462011-01-11T16:03:00.000+01:002011-01-11T16:03:58.996+01:00Hol van a Washington?Messze-messze, az óperenciás tengeren is túl. Olyan messze, hogy a papa egy egész napot repült a repülővel, amíg odaért. És most egy jó darabig ott is marad. Majd hazajön, persze, de az nem este lesz. Sokat kell addig aludni.<br />
<br />
Azt nem tudom, Daniban mennyire tudatosult, hogy ez pontosan mit is jelent, de azért vannak fenntartásaim. Eddig egy esti és egy hajnali nyűglődéssel megúsztuk, és kicsit zaklatottabb, anyásabb a szokottnál. Majd kiderül, hogy pár nap papátlanság után mit tesz.<br />
<br />
Hat hét a papaszünet, addig szalma vagyok, két gyerekkel. Napközben rengeteg segítségem van, a dolog két neuralgikus pontja a reggel és az este. Ma két órába telt, mire mindhármunkat felöltöztettem. Persze alakulunk, mint púpos gyerek a prés alatt, és igyekszem nagyon odafigyelni arra, hogy ne veszítsem el a türelmemet (ami kiabálásban szokott megnyilvánulni) - nem mondom, hogy mindig sikeres vagyok. Nagyon szeretnék mindkettőjükre maximálisan odafigyelni, és maximálisan válaszkész lenni (értsd: reagálni, és azonnal, de legalábbis minél hamarabb), és nagyon nehezen viselem, hogy ez minden jel szerint nem megvalósítható. Vagy én csinálok valamit rosszul.<br />
<br />
Ahhoz, hogy a napi logisztikát kezelhetővé tegyem, kénytelen vagyok újabb szabályokat bevezetni és szigorúan betartatni (úgy mint: f<i>elkelés után azonnal tessék bilire ülni</i> - ellenkező esetben 85% az átpisilés esélye, és most, hogy rossz a mosógép, pláne nem fér bele, hogy minden nadrág pisis legyen; <i>reggel felöltözünk</i> - nem, nem lehet pizsiben kimenni, ahhoz hideg van, és zoknit is muszáj venni, a -10 fokos tappancsok betegséghez vezetnek; stb.). Talán meglepő, de egyáltalán nincs kedvemre a kiképző őrmester szerepe. Sokkal szívesebben hagynám, hogy a gyerek csupasz hátsóval rohangáljon, és akkor öltözzön fel, amikor szükségét érzi. Tudatában vagyok azonban, hogy azon a földrajzi szélességen, ahol Budapest fekszik, ez januárban még egy fűtött lakásban sem bölcs dolog. Azt is tudom, hogy egy 2,5 évesre nem feltétlenül hatnak az észérvek. Marad tehát a szülői tekintély és erőfölény, valamint az érzelmi érvek. Csakhogy az előbbi könnyen veszekedéshez és ordításhoz vezet ("<i>Neeeeeem öltözik fel a Daniiii! Most nem kell!</i>"), az utóbbitól pedig tartok, mert sem a bugyuta kérlelést (<i>"Naaaa, a mama kedvéért..."</i>), sem az érzelmi manipulációt ("<i>Szomorú leszek, ha nem öltözöl föl</i>") nem bírom. Ellenben valóban rosszul esik, hogy késhegyre menő vitákat kell folytatnom vele egy harisnya vagy pulóver felvételén.<br />
<br />
Mindig visszajutok az alapkérdéshez: igen, egy gyereknek kellenek a korlátok (határok), akkor érzi magát biztonságban, akkor tud kiegyensúlyozottan fejlődni. Ebben kb. minden pszichológus egyetért, és a saját szülői tapasztalatom is megerősíti. Csakhogy: <b>hol legyenek ezek a határok</b>? Meddig engedjem / engedhetem elmenni a gyereket? Mikor kell változtatni a határok helyén? Hogyan alakítsak ki olyan "játszóteret", ami minden érintettnek megfelel (mert ugye van itt egy féléves is, aki a fent vázolt körök alatt egyelőre magára vagyon hagyatva - és akkor az anyjukról már nem is beszéltem)? Nem mondom, hogy nincsenek ötleteim, és alkalmazható technikáim. Csak tuti válaszom nincs. Irigylem azokat, akik minden ilyesmiben olyan biztosak (vagy legalábbis annak tűnnek).<br />
<br />
Majd még jövök...Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2236111054447253480.post-19605868740856789712010-12-21T22:13:00.001+01:002011-01-14T23:06:06.416+01:00A szeretet útjaiAmióta <a href="http://www.garychapman.org/">Gary Chapman</a> előjött az <a href="http://www.5lovelanguages.com/learn-the-languages/the-five-love-languages/">öt szeretetnyelvvel</a>, minden pár-, család- és szülőfelkészítő könyvben, tanfolyamon, műsorban ezt nyomják. A dolog lényege az, hogy míg mindenki vágyik arra, hogy szeretetet kapjon - és persze ad is a maga módján - a szeretet megnyilvánulási formája, kifejezőeszköze mindenkinél más és más. És persze evidensnek vesszük, hogy a mi szeretetkifejezési módunkat (szeretetnyelvünket) a másik érti - és viszonozza. Na, ebből szoktak lenni az nagy konfliktusok. Mert amíg valaki (mondjuk szerény személyem) számára a dicséret, az elismerés, a megerősítő szavak jelentik (elsősorban) "a" szeretetet - addig könnyen lehet, hogy a másik (vegyük pl. a nagyobbik gyerekemet) akkor érzi, hogy szeretve van, ha sokat-sokat-sokat-...-sokat játszunk, sütünk-főzünk, mesélünk, sétálunk - tökmindegy, de legyünk együtt. Nem mintha nem érteném-beszélném ezt a nyelvet is - csak, mondjuk úgy, ez nem a szeretet-anyanyelvem.* <br />
<br />
Nem is lenne a dologgal semmi baj... ha nem lenne olyan irgalmatlanul időigényes. Mert az a gyerek, akinek az együtt töltött minőségi idő az elsődleges szeretetnyelve, nem éri be csak a testemmel. Neki a lelkem is kell. Egész valómat, figyelmem 100%-át igényli-követeli. Nem lehet ülni mellette, és krumplit hámozni, zoknit párosítani, ne adj' Isten olvasni - <em>vele</em> kell lenni, a szó legteljesebb értelmében. Ha szerencsém van, lelkesíti a zoknipárosítás lehetősége, és akkor ő is segít - ha nincs, akkor vagy lemondok a párosított zoknikról, vagy vállalnom kell a szívettépő zokogást / hisztit / folyamatos, és egyre erősödő nyaggatást, hogy mostmáraztántényleg menjek alagutat építeni! No persze, minden gyerek csinálja ezt. Minden gyerek ezt csinálja. Ki többé, ki kevésbé. Ki meg állandóan.<br />
<br />
Kíváncsi vagyok, a kicsi milyen irányba megy majd el... most még, csecsemőhöz illően, felvételt, érintést, babusgatást akar legesleginkább. De már látszanak a jelek: nagyon figyel, nagyon magyaráz, nagyon kacarászik, ha rá figyelek. Mondjuk, az megnyugtató, hogy már most hosszabb ideig elszöszöl egyedül ezzel-azzal, mint a nagytesója valaha is. Ám ha valamit akar, igen határozottan közli. Mi lesz ebből...?<br />
<br />
Mindenesetre elhatároztam, hogy az egymásra figyelés igenis kölcsönös lesz. Uff. Én játszom-építek-sétálok-mesélek velük. Ők pedig majd folyamatosan mondják, hogy milyen ügyes-okos-szép vagyok :). A mamának is éreznie kell, hogy szeretik.<br />
<br />
<span style="font-size: x-small;">*Jut eszembe, anyanyelv: az elsődleges szeretetnyelvünk nem feltétlenül az, ami az anyukánké!</span>Ágneshttp://www.blogger.com/profile/01070354341456435060noreply@blogger.com0