A betegszabadság nem szerepel az anya szerződésében. A munkaköri leírás 24 / 7 szolgálatot ír elő, ebbe nem fér bele mindenféle láz, fáradtság, köhögés, lelassulás és egyéb nyavalygások. Gyerekésszel nem felfogható semmilyen olyan jelenség, amikor a mama nem 100%-os. Egészen tisztán emlékszem rá, hogy annak idején az én gyerekeszemmel sem volt felfogható a dolog a saját mamám vonatkozásában. Persze, látja a gyerkőc, hogy anyja nyúzott, fáradt, hangja nincs (nem tud mesét olvasni), sállal a nyaka körül közlekedik (vánszorog) a lakásban is; valahol érzi is, hogy valami nincs teljesen rendben, oda is jön megölelni, puszit adni. Ám ettől még evidens, hogy a mamának tudnia kell odafigyelni, játszani, ellátni, ugrani, szeretgetni, kerengeni ésatöbbi.
(Vannak persze az extrém esetek, amikor valami akkora baj van, hogy még a gyerekek is azonnal átállnak kímélő üzemmódba. De ezek általában a valóban ijesztő állapotok - a gyerekeknek ehhez tévedhetetlen antennájuk van.)
Én szerencsére(?) nem vagyok annyira rosszul, hogy Dani felfüggessze a dackorszakot, így viszont nehezített a gyógyulás is. (Dávid fogzik. És mindenáron ülni akar. Csak hogy ne unatkozzak.) A következő, nagyon egyszerű következtetést szűrtem le a tapasztalatokból: gyakorlatilag bármit érdemes megtennem, hogy ne legyek beteg. Nem nekem találták ki ezt a dolgot két gyerek mellett. Amúgy elég jól bírom a betegséget, "jó beteg" vagyok - ha hagynak betegnek lenni. Márpedig a gyerekek nem hagynak, és ez elég skizofrén helyzet. Ideges és kiabálós is leszek tőle, az meg senkinek nem jó. Szóval kikúra és egészségfenntart, de izibe! Ezzel mindössze az a baj, hogy fegyelmezettebbnek kellene lenni hozzá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése