Ovinézőben

Január végén voltam "óvodakostolgatón" szülőknek. Gondoltam, azért kóstoltatok egy kicsit a gyerekkel is, mégiscsak ő fog oviba járni. Mindent meghányva-vetve, végül két ovi maradt a listánkon: a körzeti (ahova a legnagyobb esélye van bekerülni) és a legközelebbi (ami eme hasznos tulajdonsága mellett még jó ovinak is tűnik). Hogy a kettő miért nem esik egybe, azt most hagyjuk.

Mivel áprilisban, az óvodai nyílt napok idején nem leszünk itthon, megbeszéltem a két vezető óvónővel, hogy most mennénk. Pozitívum: mindketten nagyon kedvesen, nagyon készségesen reagáltak, természetesnek vették, hogy szeretnénk megnézni az ovit. Így hát az előre egyeztetett időpontokban fogtam a 2,5 évest, és elmentünk ovit nézni. Alaposan felkészültem előtte, közvéleménykutatást folytattam arról, hogy mi mindent kell megkérdezni, mi mindenre kell odafigyelni, és a végére egész oldalnyi listám volt.

Ő teljesen be volt sózva. Már vagy fél éve irígykedve nézi az óvodák udvarait, és most teljesen fellelkesült: "Most már én is ovis vagyok, és bemehetek játszani!" Hát, ha még nem is ovis, de most bemehetett játszani az udavrra, sőt az egyik helyen a csoportszobákba is beengedték - alig tudtam kivontatni onnan (kukásautót talált). Amikor megkérdeztem, mi tetszett neki legjobban, mindkét alkalommal a játékokat mondta. (Engem a kisvécék bűvölnek el, már saját oviskoromban is azok tették rám a legnagyobb hatást...) És az egymillió forintos kérdésre, miszerint melyik ovi tetszett jobban, gondolkodás nélkül azt felelte: mindkettő.

Nagy kő esett le a szívemről. Egyrészt, mert tetszik neki az ovi, mint olyan. Másrészt, mert tetszik neki az a kettő, amit kinéztem. Harmadrészt, mert bármelyikbe veszik fel, azzal a tudattal vihetem oda, hogy tetszik neki az a hely. Negyedrészt, mert így nem kerülök konfliktusba magammal: értelemszerűen abba az oviba szeretném beíratni a gyerekemet, amelyik megnyerte a tetszését. Emellett azonban vannak további, felnőtt, szülői szempontjaim is, és ezeknek az egyik ovi inkább megfelel, mint a másik. Így most a nekem szimpatikusabb ovit fogjuk megpróbálni. Szurkoljatok!