2011. február 11., péntek

Nyavalygás helyett

Újraolvastam egy csomó posztot, és megállapítottam, hogy többségében panaszkodom. Szépen vagyunk... oké, terápiás célzattal jó kiírni magamból a nyavalyáimat, de nem szeretném, ha évek múlva csak ezek maradnának meg a kollektív emlékezetben, hiszen annyi gyönyörű pillanatunk is van!

A teljesség igénye nélkül:

Levágtam Dani haját! Szóba került, hogy most már nagyon ráférne, és jön haza a papa, és biztos mennyire örülne ha a Daninak szép új frizurája lenne, menjünk holnap fodrásznénihez - reakció: felpattan, hozza az ollót, beül a kisszékébe, és közli velem, hogy "mama vágja le a Dani haját!" És végigülte, hang nélkül. Egy fodrásznéni valószínűleg sírógörcsöt kapna az eredmény láttán, de én rém büszke vagyok rá.




Dumál. Most már főleg egyes szám első személyben, és hihetetlen dolgokat. Tegnapi kedvencem: "A mamának segíteni kell a ház körül a Daninak: autót menteni, takarítani, enni. Bizony, bizony." (A fontos dolgok az életben...) Mai szókincs-villantás: "Mit csinál a nagyi?" - kérdem tőle. "Olvasgat" - feleli Dani.

Elalszik egyedül! Igaz, hogy csak a nagy ágyban, és előtte kiszól néhányszor, de az utóbbi egy hétben végül minden nap úgy aludt el, hogy nem voltam mellette. (Ezért van időm blogot írni.)

És, hogy Dávid is megjelenjen itt: ő egy angyal. Napsugarasan mosolyog, gyönyörűen eszik (khm... zabál), és éjjel alszik (kopp-kopp-kopp). Ezerrel figyel mindenre és szívja magába az infót - és végtelenül jófej módon hagyja, hogy energiáim nagyobbik részét Danira fordítsam.

Lehet, hogy nem vagyok tökéletes anya, de azért valamit csak jól csinálok. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése