2010. november 10., szerda

Család - mivé nevelem a gyerekeimet?

Olvasgatok. Ez már önmagában luxus két kicsi mellett. Ráadásul "szülőképző" könyvet, ami pláne luxus. Mindenesetre találtam benne egy érdekes feladatot: jövőt kell álmodni a gyereknek. Nem, ez nem azt jelenti, hogy most jól kitalálom, hogy hogyan nézzen ki, mit tanuljon, miről mit gondoljon, milyen lányt vegyen feleségül és hány unokát nemzzen nekem. Sőt. A kifejtő kérdés így hangzik: "mi is az, amit szülőként el akarsz érni?"

Én, kérem szépen, készültem - már Dani születése előtt is gondolkodtam azon, hogy mit is akarok elérni, mint szülő. Mikor tekintem magam sikeres szülőnek? A választ leginkább így lehet megfogalmazni: akkor, ha megadtam neki mindent, ami ahhoz szükséges, hogy a potenciálját kibontakoztathassa. Vallom, hogy szülőként az a feladatom, hogy a tőlem telhető legjobb érzelmi, intellektuális, anyagi, stb. hátteret  biztosítsam a gyerekeimnek ahhoz, hogy mindazokat a képességeket, tehetséget, indíttatást (életfeladatot?), amit magukkal hoztak, meg tudják valósítani.

Más szóval: lehetőségeket akarok adni nekik. Megoldásokat nem. Azt szeretném, hogy megtalálják a saját megoldásaikat.

Idáig tiszta. A részleteken eddig nem nagyon gondolkodtam, most a könyv kapcsán indultak el a kerekek ott bent. Mégis, milyen az az ember, aki a fent felvázolt hátteret megkapja? Ha úgy működik a dolog, ahogy azt én szeretném, mi lesz az eredmény? És mi benne az, ami az én részem, amiért én tudok tenni? (A maradék úgyis a fiúk dolga)

Szóval, a célszemély:

  1. BOLDOG - a saját definíciója szerint. Elégedett az életével, a világban elfoglalt helyével. Tisztában van azzal, hogy a szmájli nem az idő 100%-ában lebeg a feje felett, és képes ezt elfogadni. Képes magát 'boldoggá tenni', megtalálni azokat a (legális és erkölcsileg elfogadható) módokat, melyekkel a saját boldogságát biztosítani tudja.
    Amit én tehetek: példát mutatok, és tudatosítom benne, hogy a boldogsága elsősorban rajta múlik, nem a környezeten.
  2. SIKERES - ismét csak a saját mércéje szerint. Meg tudja határozni, hogy neki személy szerint mi jelenti a sikert, ennek eléréséért dolgozik, és tudja azonosítani a részsikereket is. Tud örülni a sikerének, elismeri a saját teljesítményét, nem érzi cikinek, ha büszke arra, amit elért (de persze nagyképű hólyaggá sem válik).
    Az én részem (az örök példamutatáson túl): segítek neki megtalálni a saját siker-definícióját, segítek felismerni a saját (és mások!) sikereit, támogatom abban, hogy a céljaiért dolgozzon.
  3. HASZNOS* - amit hozott, és amit kapott, azt a világ és a társadalom hasznára fordítja. Ennek nem kell terézanyai szintű és hatású tevékenységnek lennie, ha a saját környezetében 'hat', az is bőven jó. Tálentumok, tálentumok...
    Anyjuk: mutatja a példát bőszen.
Most ennyi jutott eszembe... így újraolvasva, nem kis feladatot adtam magamnak... no, nem baj,a kihívások motiválnak, a kaland halad, visszacsinálni nem lehet - 20 év múlva jelentek.

* Lehet, hogy mostanában túl sok Thomas-t nézek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése