2010. november 26., péntek

Terápia

Oldalnyi listám van arról, mi mindenről akarok írni a blogba - időm meg... amint látjátok. Na, nem gond, majd szépen sorban...

... kicsit módosítanom kellett az eredeti elképzeléseimen (idő...hiány...). A terv az volt, hogy a héten minden nap írok egyet, terápiás céllal, de nem jött össze - ez a zanza:

A ramaty hangulat nem az az állapot, amiben sokáig tengődni szeretnék, ezért még a múlt vasárnap kidolgoztam a terápiát - nekem ez működik, azt nem állítom, hogy bárkinek tutifix módszer. Elemei:
  1. Kiírom magamból - segít rendszerezni a gondolatokat, és megkönnyebbülök attól, hogy "kiadtam" magamból (pipa, lásd az előző bejegyzést)
  2. Begyűjtöm az írott és szóban elhangzó részvétnyilvánításokat / buksisimogatásokat / fenékenbillentéseket - ezek igenis kellenek az ember lányának, hogy érezze, nincs egyedül, törődnek vele, és még ötleteket is adnak a megoldásra. Tiszta haszon.
  3. A szimpatikus ötletekből és a saját kútfejemből összeválogatom az akcióterv részleteit
  4. Megvalósítom az akciótervet (ez a nehéz rész)
Akcióterv:
  • Sajátidő-nyerés: értsd: egy gyerek sem. Sőt, férj sem. Csak én. Énénén. Séta-olvasás-kád víz-vásárlás. Net nem. Az leszív. Feltétel: bébiőr. Megvalósítás: nagymamabevonás. Legalább gyakorolhatom a segítségkérést és -elfogadást, és a saját félelmeim ('már így is túl sokat kérek tőlük') legyőzését.
  • Sikerterápia: családi és karriertéren elért sikereim összegyűjtése az elmúlt két és fél évből, önbizalomerősítési céllal.
  • Páros gyakorlatok: férj+én. Csevely, tévé, kávé, vatevör. Csak gyerek nem. Esténként és hétvégén megvalósítható, ügyesnek kell lenni, mert ütközhet a következő ponttal.
  • Alvás: lefekvés legkésőbb 9-kor. Feltétel: önfegyelem. Megvalósítás: akadozik.
  • Érdekérvényesítés: be kell látnom, hogy nagyD kezd kicsit elkanászodni, és hozzászokni ahhoz, hogy mindig igyekszem megoldani, hogy az lehessen, amit ő akar. Sok, nem megy, vissza kell venni a válaszkészségből - néha még be sem fejezem az egyik "feladatot", már adja is a következőt. Jön a több korlát és a több "nem." Persze csak annyira, hogy az ő igényei mellett az enyémek (és a kistesóéi) is kielégüljenek. (Nevelem a gyereket... jaj, de utálom ezt a szót!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése