2010. november 15., hétfő

"Neeeeeeem jön ki a Dani!"

Mármint a fürdőkádból. Természetesen. Ma este mindenre ez volt a válasz. "Neeem a Nárciszban van az üvi!" (Nagyijánál maradt a teásüvege); "Neeeem pohárból teát!"; "Neeeem megy a Dani fürödni!"; stbstbstb.

Bármely kétéves (+/- 6 hónap) szülőjének ismerős felállás: bármit mondasz - azonnali és hangos (alkalmanként földön fetrengéssel kísért) "neeeeem!" a válasz. Ha az ellenkezőjét mondod, arra is. Trükkös(?) szülők ki is használják ezt a helyzetet, és a gyerektől eleve az ellenkezőjét kérik annak, mint amit el akarnak érni. Nálam ez durván kiveri a manipulációs biztosítékot, én mindig azt kérem tőle, amit szeretnék. Ha nagyon nem hajlandó, akkor legtöbbször nem erőltetem, megmondom neki, hogy jó, akkor nem. Erre persze nála is beindul a dupla "neeem" - szóval a végén ugyanott vagyunk, de a kört akkor is meg kell futni. Idegőrlő a dolog néha, és irtó fifikásnak kell lenni, hogy a) elérjem, amit akarok; b) se én, se a gyerek ne kapjon idegrohamot közben.

Tény: sokszor engedek neki. Tulajdonképpen amiben csak lehet, engedem, hogy az legyen, amit ő akar. És régen rájöttem, hogy sokkal több dologban engedhetek neki, mint azt korábban képzeltem. Mert mi történik, ha ő lapozza a fényképalbumot? Ha nem fekve, hanem állva veszi fel a pelenkát? Ha valódi csavarhúzóval játszik? Annyi, hogy ez tőlem több odafigyelést igényel, és nehezebb megvalósítani, mintha azt és úgy csinálja, amit és ahogy mondok. Van azonban számos múlhatatlan előnye:
  1. Minimalizálom a hisztit, amivel sok-sok idegsejtet, időt és hangszálat spórolok.
  2. A gyerek megtapasztalja, hogy van hatása a körülötte lévő világra, beleszólhat a történésekbe - egy kétévesnek, aki éppen a kontrollt gyakorolja (vö. szobatisztaság), ez most nagyon fontos
  3. Megtanul tárgyalni és egyezkedni. Megtanulja, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja, akkor joga van szólni, akarhatja másképp, és képviselheti az érdekeit. És gyakorolja azt is, hogyan. (Neeeem földön fetrengve!)
  4. Abban a néhány dologban, amihez viszont igenis ragaszkodom, sokkal határozottabb tudok lenni, és ő is sokkal inkább hajlandó elfogadni.
Szóval nekem ez a módszer bejön. Fárasztóbb; folyamatos odafigyelést, egyezkedést, és legfőképpen a másik (jelen esetben a gyerek) iránti maximális tiszteletet igényel. És egy kis elgondolkodást: mi is az, amit valójában el akarok érni? Azt, hogy legyen rajta pelenka, vagy azt, hogy fekve vegye fel a pelenkát? Ha valahova kétféleképpen is el lehet jutni, akkor miért ne legyen úgy, ahogy ő akarja? Most erről szól számára a világ. Akkor nosza - befektetek a jövőbe, és remélhetőleg lesz egy boldog, sikeres és hasznos gyerekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése