Az kérem szépen úgy történt... hogy betértünk a környéken egy használt-gyerekruha turiba, mert a hirtelen jött sarkvidéki időjárásban túrni akartam nekik valami jó kis vastag-szőrös-bélelt téli satyit. Azt persze nem találtam, lőttem viszont helyette egy Pampalini dévédét, jupííí! Dani meg megláttott egy Thomasos papucsot, és onnantól ki sem engedte a kezéből. Izé, lábáról.
Vívódtam egy kört. Szilárdan elhatároztam anno, hogy nem fogok behódolni a gyerekrajzfilm-mörcsöndájznak. Szülőlehúzó disznóságnak tartom a dolgot - nagyon sikeres szülőlehúzó disznóságnak. Másrészről: miért ne lehetne a gyereknek Thomasos papucsa? Hát, például, mert semmi szükségünk rá. Van remek benti cipője (hordani ugyan ritkán hajlandó). De annyira szeretné, és végülis aranyos cucc. Nem igaz, hogy nem tudsz nemet mondani a fiadnak! Dehogynem tudok! Csak igyekszem megválogatni a harcaimat. Különben is, a nagyiknál nincs benti cipője, ha ezt megvesszük, talán hajlandó lesz fölvenni. És nem is olyan nagy összeg...
Ha valaki nem tudná, az egy és nyolc év közötti kisfiúpopulációban ma egyértelműen Thomas a legnagyobb sztár. Thomasból minden van: póló, papucs, füzet, ceruza, kirakó, és még egy csomó minden, amit el sem tudok képzelni. Na, ezt nem szeretném. Nem vágyom rá, hogy Thomas (és később utódai) elárasszák a lakást és az életünket. Félreértés ne essék: semmi bajom nincs Thomassal, a gőzmozdonnyal. Aranyos mese, szépen megrajzolva és elmesélve, még ha szörnyen didaktikusan erkölcsnemesítő is. (Ez a része idegesít. Danit nem :)) De abban (egyelőre) biztos vagyok, hogy nem óhajtok megvenni egy rakat olyan dolgot, amire semmi szükségünk nincs, csak mert rányomtak egy Thomas-matricát. És az iskolatáskába sem csak Thomassal díszített füzetek fognak kerülni, ötször annyiért, mint egy egyszerű vonalas vagy kockás füzet. Uff.
Gondolom, kitaláltátok. Persze, megvettem a gyereknek a papucsot. És fogadalmat tettem, hogy füzetet csakazértsem fogok neki venni!
A másik szülő szemszögéből. Este munka után természetesen megakadt a szemem a "gyönyörű" szerzeményem. Nem értettem, főleg mivel már beszéltünk az anti-mörcsöndájz témáról (és maximálisan egyetértettünk). Úgyhogy ez a bejegyzés mintha csak nekem szólt volna (magyarázatként is csak a linkre mutattak, a többi infót itt találtam meg). Az viszont tény, hogy egy kétéves akaratával dacolni embert próbáló teljesítmény. Tapasztaltam, amikor egyszer poénból elvittem Danit egy játékboltba. Már az első próbajátéknál leragattunk, és természetesen ordítással és végtelen boldogtalansággal büntettek, amiért nem vihettük haza...
VálaszTörlésEgy papucs belefér, sőt, akár kettő is. Magunktól úgysem fogunk Thomas-os pólót, plüsmacit és teáskancsót venni. Remélem, amikor a füzetekhez érünk valamivel könnyebb dolgunk lesz.
Ápdét: naná, hogy nem hordja. Bár a héten a könyvtárban felhúztam a lábára...
VálaszTörlés