Őszintén: van különbség? Az "elég jó anya (szülő)" fogalmát két (hímnemű) pszichológusnak, D.W. Winnicottnak és Bruno Bettelheimnek köszönhetjük. Nagyon leegyszerűsítve az a lényege, hogy nem is lehet elvárni, hogy egy szülő (anya) "tökéletes" legyen, hiszen ő is követ el hibákat (a gyermeknevelés során is). Mindaddig, amíg az eredmény (a felnevelt emberpéldány) rendben van, elég jónak minősül a szülője is.
Mondom, ez a nagyon leegyszerűsített verzió. Alapjában véve rendben is lenne, hiszen tartalmazza a lényeget: "szabad" hibázni. Igen ám, de abban nincs egyetértés, hogy mely hibákat szabad elkövetni, és mi a túl sok? Ezenkívül csak utólag (a felnőtt gyerek szemével nézve) tudod meg, hogy jól csináltad-e. Akkor meg már halottnak a csók...
Ma minden kismamamagazin és -weboldal az "elég jó anya" himnuszát zengi - kicsit úgy érzem, ez vette át a tökéletes anya eszményképének helyét. És mint minden eszménykép, ez is elérhetetlen(nek tűnik). Ki az elég jó anya? Aki napi x óra y percet foglalkozik a gyerekkel? Aki csak napi 30 percet foglalkozik vele, de az "minőségi idő"? Aki büntet ugyan, ha szükségét érzi, de indulatból soha? Aki felemeli ugyan a hangját, de soha meg nem üti a gyerekét? Vagy a kiabálás is "túl sok" már?
Akárhogy csűröm-csavarom a dolgot, megint csak arra jutok, hogy mindenkinek saját magának kell megtalálnia a választ erre a kérdésre: szerintem ki a(z elég) jó anya? Aztán ezt lehet sorvezetőként használni anyai működése során.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése